|
|
|
| Előadó: | Dee eN |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Dee eN:
Hangok a fejemben taszítják el az elmémet,
minden egyes kimondott szavam bőrömön megéget.
Egyszerre törölném el minden emlékem,
elég volt a szarból, többet már nem kérek.
A szürke szobában írom a szürke sorokat,
sok gondolat kering a fejemben, egyre csak fojtogat.
A tollam sercegése szakít bele a csendbe,
miért akarom mindig azt hinni, hogy tényleg minden rendbe?!
Ég a tűz, a fénye szakít be az ajtón,
én csak kattogok vagy a sarokban írom a naplóm.
Sokszor megfordult a fejemben egy gondolat,
a gondolat, hogy mi lenne, ha leraknám a tollamat?!
Miről beszélek, én nem is értem,
hülye lennék ha feladnám csak úgy a büszkeségem.
Fekete Esték, furcsa szindróma
... bárcsak az életembe szín volna.
REFRÉN (Dee eN 2x)
Minden estém monoton, minden szürke,
csak ábrándozok azon, mintha minden jónak tűnne.
Üresség vesz körül, a szobát a csend tölti ki,
az agyam összezavar, minden emlékemet törli ki.
Kimondok mindent, ami a fejemben kering,
itt elég volt, le a láncot, nem élek már mások rendje szerint.
Ezek szerint majd én leszek a szemét,
de 'nem'-et mondok a rossznak, mer nincs olyan majd ki megért.
Ülök egy székben, kortyolgatom a teámat,
papír, toll az asztalon, a gondolatok megvárnak.
Izzadok, remegek, a pára tapad arcomra,
túl sok volt a szarból, magamat megint túlhajszoltam.
Minden kezdés valahol úgyis vége szakad,
nincs olyan, hogy 'örökké', ez mindenkinek álma marad.
Arról írok amit látok, mit átéltem és bánok,
meg arról mibe vagyok, hova most lépnek be mások.
Nem vagyok naiv, mára már felnőttem,
elbuktam sokszor és az életem se felhőtlen.
(Fekete Este szakít szívembe...)
Bárcsak a kedvem megint jó lenne,
REFRÉN (Dee eN 2x)
Minden estém monoton, minden szürke,
csak ábrándozok azon, mintha minden jónak tűnne.
Üresség vesz körül, a szobát a csend tölti ki,
az agyam összezavar, minden emlékemet törli ki.
Mr. Busta:
Minden soromat az élet szüli, rátaláltam arra,
hogy mi húz ki a szarból, fel is nézek még a falra.
Kibaszott démonokat látok, ez az átok,
meghalni jöttem, akkor mit várok a mától?!
Gettó Terminátor neked szól a vaker,
én nem várok a csodákra, nekem minden ma kell.
A keresztem a sorom, a sorok másznak beléd,
minden megvan írva, rosszul ítélsz meg te veréb.
Eleget nélkülöztem régen...,
de nem ismertem azt a szót, mert nem létezik szégyen.
Büszkén írok, pedig fekete a téma,
menekülni fogtok, mert kiömlött a tinta.
Van itt bőven - tudod - kijutott a rosszból,
mindig rossz helyen voltam, legtöbbször rosszkor.
Baszd a fülest, én átadom a témát,
megéget a múltam, megnyitom a vénád.
REFRÉN (Dee eN 4x)
Minden estém monoton, minden szürke,
csak ábrándozok azon, mintha minden jónak tűnne.
Üresség vesz körül, a szobát a csend tölti ki,
az agyam összezavar, minden emlékemet törli ki.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
