|
|
|
| Előadó: | Mr.Busta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap , Hipp - Hopp |
| Címkék: | Keressük! |
[Verze 1.]
Nem akartam harcolni felvettem a rosszat
A rap mellé hozni nem tudtok jobbat
Azt hiszed Tetó hogy bárki be szólhat
Bárki be szólhat de szopjátok a flowmat
Igaz gyerekek a vállamon sírnak
A semmiben élnek amiket hívhattok sírnak
Kutyák ellenünk Isten meg velünk
Csak az számít amiket meg is teszünk
Pokol az élet de nem győzök várni
Hogyha eljön az idő hányan fogtok még állni
Egyedül fogok az angyalokkal szállni
Mert a rosszban is tudom a fényeket látni
Írom a sorokat és nem vágyok másra
Hogy kirappelem a szemed hogy mindenki lássa
Hogy kimaradt az igaz nem a megbukott
Hogy ki volt az a Busta és hogy mit tudott!
[Refrén 2x]
Sorokat írok mert várják az enyémek
Azok velem akik többször is elégtek
Akik gyávák azok mind leléptek
Sorokat írok a semmiből felétek
[Verze 2.]
Megbaszhatná valaki végre a rappem
Game-nek születtem a végéig mentem
Harc az egész majd rájössz ha térdelsz
Hogy menő gyerek vagy, de sok az amit képzelsz
Vannak szegények meg vannak a gazdagok
Nekem a kezem marad amit felrakok
Előttem állnak a srácok a semmiből
Mind a neten jönnek a plekniből
Kicsi az ország nagyok a dolgok
Kevés a lóvé nagyok a foltok
Minden hülye gyereket szénné oltok
Hiába fut most lesznek még gondok
Nem felejtem hogy honnan jöttem
Köszönöm nektek hogy előrébb mentem
Rajtam a rosszak a kör közepén állok
A kibaszott utolsó töltényre várok!
[Refrén 2x]
Sorokat írok mert várják az enyémek
Azok velem akik többször is elégtek
Akik gyávák azok mind leléptek
Sorokat írok a semmiből felétek
[Verze 3.]
Egy üldözött vad voltam néha vadász
Mindig kiderül hogy ki is az a nagy ász
Élni akartam világot váltani
Most meg a kibaszott sorokat leírni
Mocskos a pofám elmondták hányan
Mindig leszarom csak erőből bátran
Az se érdekel ha nem hallgat senki
Sikerült a semmiből jobb ember lenni
Csak is az van amit létrehoztam
Saját magamnak mentsvára voltam
Csináltam magamnak egy kiadót a sikerhez
Manapság itthon előre ki tervez?
Szedd a pénzed költsed míg lehet
Mert egyre több helyen pattognak az erek
Maradok a sorokkal egyszerű gyerek
Amíg érzem a rappemmel nyerek!
[Refrén 4x]
Sorokat írok mert várják az enyémek
Azok velem akik többször is elégtek
Akik gyávák azok mind leléptek
Sorokat írok a semmiből felétek
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
