|
|
|
| Előadó: | L.L. Junior |
|---|---|
| Album: | Belső hang |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 3:39 |
| Szövegírók: |
Lakatos Róbert Árgyó Péter Lesi László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Skyforce Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem gondoltam volna, hogy szerelmes leszek,
Hogy bármi felforgathatja az egész életem,
Az első pillanat csak egy jó buli volt,
De azóta babám bennem a tűz mindig tombol.
Minek él az ember, ha nem szeret?
Minek, ha nem élvezi az életet,
Minek él, ha folyton csak gyűjtöget,
Spórolással múlasztja az éveket.
Rap:
Anyám 20 évig nevelt, amíg nem jött meg az a lány,
Aki csak 20 perc alatt csinált belőlem idiótát,
Hiába merengtem rajta, nem jöttem rá,
A női nem ellen nincsen orvosság,
Hiába kutatják már évezredek óta,
De valahogy mindig csak erről szól a nóta,
Mert még a legerősebb férfi is elgyengül,
És csak kapkod a feje után veszettül.
A válasz az egyszerű, ha jön akkor engedd,
Hadd vigyen messzire, ne tiltakozz, tedd meg.
Ez a belső robbanás és nem tudsz mit tenni,
A legszebb dolog az életben szerelmesnek lenni.
Refr.:
Nem gondoltam volna, hogy szerelmes leszek,
Hogy bármi felforgathatja az egész életem,
Az első pillanat csak egy jó buli volt,
De azóta babám bennem a tűz mindig tombol.
Minek él az ember, ha nem szeret?
Minek, ha nem élvezi az életet,
Minek él, ha folyton csak gyűjtöget,
Spórolással múlasztja az éveket.
Rap:
Mi ez az érzés, amiről én nem tudok,
Nincsen választásom, ezért hagyom,
Az életemben soha nem tapasztalt mámor ez,
Becsukott szemmel tisztábban látom ezt.
Lehet a bűneim az égbe kiáltanak,
De nem olyan vadak, mint amilyennek látszanak,
Villámként a szívemen átszalad,
De hagyom hadd sodorjon ez az áradat.
Olyan jó ahogy repít, de érzem, hogy veszélyes,
Az ezeregy éjszaka meséje szeszélyes.
Lehet, mások azt mondják, hogy egyszer élünk,
De miért is élünk, ha a frankótól félünk.
Kockázat nélkül győzelem sincsen,
A szívem a tétje, tudod másom nincsen,
Óvatosan kezeld, mint a titkaid,
Csak diszkréten, hogy maradjanak álmaink.
Refr.:
Nem gondoltam volna, hogy szerelmes leszek,
Hogy bármi felforgathatja az egész életem,
Az első pillanat csak egy jó buli volt,
De azóta babám bennem a tűz mindig tombol.
Minek él az ember, ha nem szeret?
Minek, ha nem élvezi az életet,
Minek él, ha folyton csak gyűjtöget,
Spórolással múlasztja az éveket.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
