|
|
|
| Előadó: | Evita |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Lloyd-webber Andrew Rice Timothy Miles Bindon |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Che:
Hogy Eva Peron ezt összehozta, csoda!
Na, lássuk hát, hogy történt, hisz pénze nem volt,
S a műveltsége nulla!
De eljött a perc; épp tizenöt múlt,
Mikor feltűnt a képben egy énekes, egy tangóénekes, Augustin Magaldi.
Ő volt az első, ki hasznára volt,
Kit lépcsőnek használt Eva Duarte.
Magaldi:
Fenn az ég ezer lánggal ég,
Soha még ilyen lázas éjt!
Ma a vén gitár dallamán
Szívünk égig száll!
Milyen más ez a csillogás,
Ez a vágy, ami ránk talált!
Csillagfény tüzes éjjelén
Gyere hát, ne félj!
Álmodtam én, jön egy éj, és a fény utolér, vár egy királylány,
Kínzott a magányos út, lángra még sose gyúlt szívem, a vándorcigány!
De most már érzem, hogy vége, a bánat s a könny messze tűnt valahol…
Jött egy varázsos éj, és a szíved enyém, mi amor!
Fenn az ég… Fenn az ég… Fenn az ég ezer lánggal ég,
Soha még ilyen lázas éjt!
Ma a vén gitár dallamán
Szívünk égig száll!
Eva:
Ez álom csupán! Augustin Magaldi!
A híres nagy sztár feldobta Junint!
Magaldi:
Itt nem szednek szét…
Egy rissz-rossz hakni megint…
Che:
Öreg, mi kéne még?
Fogd a gázsit és tépj!
Magaldi:
Egy szemétdomb ez! Ez nem Buenos Aires!
Ott mindig sikerem volt!
Ott minden szám után szét akarnak tépni,
Úgy rontanak rám!
Che:
Bár elkapnának egyszer!
Eva:
Nekem a fény kell! Édes élet, Buenos Aires, szippants fel!
/Barátaival:/
Tündöklő fény kell! Édes élet, Buenos Aires, szippants fel!
Che:
Egy rámenős lány! Most elkaptak, Magaldi!
Ez, futhatsz, rád talál…
Eva:
Az alkalom hív!
S én nem hagylak ki, drágám!
Senki sem tart vissza már!
Magaldi:
Szép volt a játék, de ennyi elég!
Eva:
A porfészekből, az egyhangú hetekből
Érzem, elég volt már! Rám a Nagy Élet vár!
Magaldi:
Vedd már észre, senki se hív!
Eva bátyja:
Disznó! Elhagyná a kedvesét?
Magaldi:
A kedvesem? Ő?! Kiről beszéltek?
Eva bátyja:
Ő ágyba bújt veled, és mindent megtett neked!
Eva barátai:
Te ingyen kaptad meg, s ha megkaptad, hát vigyed!
Ő nincs tizenhat még, s ez könnyen botrány lehet!
Vigyázz!!
Eva:
Tündöklő fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el!
Megtettem hát, s vajon miért? Hogy ő elvigyen!
Más nem érdekel… Higgye azt, csak ő kell…
Che:
Nyakam rá, a kis nő biztos nyerő!
Ő tervez és dönt – helyetted!
Itt nincs mit tenni, vidd el, hogy felfedezd,
Vidd és fektesd belé pénzed, s hírneved!
Magaldi:
A város mindent eléd tesz, a jelszó: kell a pénz!
A származás mutatja, hogy kilóra mennyit érsz.
De középosztály alatt már az ember – nem ember.
És kisöprik a szeméttel…
Eva:
Szarevő középosztály! Nálam sosem lesznek jók!
Köpök az álszent képükre, forduljanak fel!
Az apám új családja pont ilyen volt,
Kinyírták, tönkretették, aztán a sírján mind zokogott.
Én fényt viszek népednek, Buenos Aires!
És úgy zúzom szét az Értékek Rendjét,
A sok lerobbant ábránd végleg eltűnik majd.
Che:
Lám, minden hakniból marad egy szép emlék!
Magaldi:
Eva, vigyázz, jobb, ha leállsz!
Az éhség legyűr, szégyen és bűn vár ott rád.
A tébolyult vágy a szennyébe ránt,
Sok féktelen nap, félek, tönkretesz majd,
Hidd el, jobb, ha itthon maradsz!
Eva:
A rossz is jó nekem, ha új és izgató,
Ha más, mint ez a poshadt unalom, lötyögés!
Fecskék hívnak: jöjj! S én velük együtt szállnék feljebb már,
S nem bánt, hogy nagy lesz azután a zuhanás.
Nekem a fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el!
/Barátaival:/
Tündöklő fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el!
Magaldi:
Pár év elszáll, s minden más lesz!
Ha újra jönnék, s hívnálak én, nevetnél.
És nem értenéd ezt a szédült leányt,
Kit bűvöl egy város, egy varázsos város,
S gyermekként álmokra vár…
Eva:
Hogy éjjel rám másztál, netán egy szűzlány álma volt?
S csak játék volt a lobogás, ölelés?
Ha játék volt, hát jó, a buta liba jól játszott…
S a félig játszott játék nem elég!
Nekem a fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el!
/Barátaival:/
Tündöklő fény kell! Édes élet, Buenos Aires, égess el!
Magaldi:
Eva, vigyázz, jobb, ha leállsz!
Az éhség legyűr, szégyen és bűn vár ott rád!
Túl nagy a súly, ez egy férfit lesújt, és megöl egy asszonyt,
S te nem vagy még az sem, te nem vagy még nő, csak egy drága kisgyermek.
Hát menj, én nem rabollak el!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
