|
|
|
1
Esőcseppek kopognak némán,
csendben áll előttem, követi példám.
Fetrengve átérzem a helyzetem,
végiggondolom: ez tényleg kell nekem?!
Mi történt az este? Pár emléket keresek,
csattantak pohárkák, színes felesek.
Érzéki csók, majd pofon az arcon.
Ordítottál a hangod úgy karcolt.
Most baktatok egyedül, a szívembe' hegedül,
a belső hangom kacagva menekül.
Rohadt nagy fájdalmat okoztál nekem,
ma úgy berúgtam nem tudtam a neved!
Inni kell mindig ha szomjas az ember,
az élet meg így is, úgy is csak elver..
(Inni kell mindig ha szomjas az ember,
az élet meg így is, úgy is csak elver..)
REFRÉN
"Színes szarok", szállnak az égen,
alkoholmámortól reszketve nézem.
Kezem nyújtom, álmaim elérem,
tiszta fejjel, semmit nem értek.. x2
2
Vakarom a fejem, mégis ez hogy van?
Szeretjük egymást mégis ezt mondja:
"Ne keress ne hívj, sajnálom, viszlát!"
Mindenki itthagy, felkerekedek inkább!
Nyúltam magányhoz, italhoz, lányhoz.
Balszerencse mit pár ember rád hoz.
Hiába menekülsz, szaladsz a ködben,
egy éles dallam, utánad csörtet!
Dörömböl az ajtón: Rejteni nem tudod.
Hányszor ígértem "Többet nem futok!"
Hányszor ígértem hogy nem vernek át,
megedzem a szívem minden fokát.
Jeget csinálok, minden lángból,
gondolok rád, legyél bárhol!
Fagyos szívem majd egyszer megkapod,
aljas módon el is dobhatod!
REFRÉN
"Színes szarok", szállnak az égen,
alkoholmámortól reszketve nézem.
Kezem nyújtom, álmaim elérem,
tiszta fejjel, semmit nem értek.. x2
3
Lépek egyet, kettőt, négyet.
Mindenki ordít de mégis téved!
Írok egy betűt, a szél elkapja,
eljön mindenki szerencsenapja.
Az élet változik a bánat elrobog,
egy pillanatra a szíved sem dobog.
Eltűnik az érzés mi padlóra rángat,
a "színes szarok" valóra váltak!
REFRÉN
"Színes szarok", szállnak az égen,
alkoholmámortól reszketve nézem.
Kezem nyújtom, álmaim elérem,
tiszta fejjel, semmit nem értek.. x2
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
