|
|
|
| Előadó: | Halott Pénz |
|---|---|
| Album: | Szólj anyunak, hogy a városban vagyok |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 3:22 |
| Szövegírók: |
Kovács Péter Svajcsik Kristóf Marsalkó Dávid |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
refr.:
Pezsgőt nem iszunk, azt igyanak az állatok
Az érzést keresem, ez nem csak egy állapot
Vállon a teher, túl nehéz,
De ha látni akarsz, biztos, hogy majd elérsz
Valahogy, valahogy, valahogy
Benézek a tükörbe,
Hogy kinézek-e valahogy
Hát begombolom az ingemet,
Felteszem a kalapom,
A sapkám ledobom,
A waxot betolom,
A lábamat kirakom,
Az ajtót becsukom,
A kulcsom, az iratok
A bal zsebemben,
Pár Mátyás király
A farzsebemben
Hogy holnap hogy lesz,
Éppen most nem érdekel
A kifogás, a kanapémat
Kitoljam, csak ez izgat,
A pakolás
Itt életmód az éjszaka,
És nincs életmód váltás,
Csak sáv,
Hogyha ismerlek, akkor csá,
Hogyha nem, akkor pá,
Vagy hozz egy Vodkát,
És lehet belőle majd egy csááá
Leszakad az ég, hogyha
Beszakad a csapat,
Hogyha nem fürödtél tegnap óta
Megmosunk a csap alatt
A dezodort is elköltjük,
Mer' nem kell nekünk jó illat
Megpillant a Nanuska, hogy meghívna
refr.:
Pezsgőt nem iszunk, azt igyanak az állatok
Az érzést keresem, ez nem csak egy állapot
Vállon a teher, túl nehéz,
De ha látni akarsz, biztos, hogy majd elérsz
Valahogy, valahogy, valahogy
Összegyűlik a brigád
Tali van a Manival
Ezekkel a palikkal
A parti hard
Ki kell eresszük a gőzt
Az üvegből meg a Gint
Ki megfelelően fogyaszt belőle
Az előbb-utóbb berúg
Igen úgy itatom meg pocakot
Egy kótyagos kis jövés-menésnek
Leszek a része,
A programom nekem még mindig random
Ja, de pocakhoz hűen V.I.P.
Úgy nőttünk össze az éjszakában,
Mondják ránk, hogy sziámi
Csak megyek az éjben,
Ma teszek a lére
Holnapig minden rendben
Teszem, mit érzek,
Gyere te bébe,
Egység, dad ezt rendezem,
Amúgy kedvesen üdvözlök mindenkit,
Minden klapp, hogy mi megy itt
Dübörgünk a placcon,
Ma asszony frankón tartom
Reggelig a szintet,
És ha már elmenekültünk otthonról
Pár úr hölgyekkel kóborol
Ez jó dolog,
Gondolom ma padlón landolok
Nyugodtan hívjatok hókotrót,
De ha nincs semmi gond, hagyjatok
Nem megyek én, kösz még nem
Ma tervezem, ezt megiszom
Utána még egy kört kérek
refr.:
Pezsgőt nem iszunk, azt igyanak az állatok
Az érzést keresem, ez nem csak egy állapot
Vállon a teher, túl nehéz,
De ha látni akarsz, biztos, hogy majd elérsz
Valahogy, valahogy, valahogy
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
