|
|
|
| Előadó: | Evita |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Peron:
A játszma véres, a tét oly nagy!
Éles, gyilkos kések villognak,
Nézd, mennyi rémisztő jel:
Tüzes szegekkel ver megannyi gyilkos pillantás!
Eva:
De a hírünk a régi, a varázslat él,
S az élcsapat bármikor harcra kész;
Nincs semmi okunk rá, hogy meghajolj
A nagyszájú tábornokok, kitömött baglyaid előtt!
Peron:
Félek, hogy elmúlt a nagy díszparádé…
A söpredék munkát és kenyeret kér…
Eva:
Ezt ne mondd! Ők a nép! Az én népem!
Peron:
A néped magadra hagyna…. Mindenre kaphatók!
Oly könnyen manipulálhatók!
Nem áll melléd, ma bármit mond
És bárhogy rajong a sok félnótás…
Azok a kitömött baglyok joggal mondhatják:
A te politikád megszűnt!
Eva:
Épp te mondod ezt? Szóval nem áll mellém senki?
Ha ezt az utcán hallanák!
Mikor az egész világ előtt csak én vagyok Argentína!
A tábornok urakat megtagadná gőgjükért a saját anyjuk!
Épp ők adják a rangom, ha én leszel majd az alelnök!
Peron:
Nem lesz így, hisz te is tudtad mindig azt, hogy gyűlölnek, megvetnek mind!
És bárhogy harcolsz ellenük, e harc oly meddő…
Hisz egyre gyöngülsz már…
Eva:
Én?
Peron:
Csodás kis tested, látod, összetört…
Nincs benned tűz, eltűnt a vágy, s a fény a szemedből…
Elfáradtál, drágám, pihenj hát, vigyázz!
Beteg vagy, s az ellenség már vesztedre vár!
Ha most új csúcs felé törnél, félek…
Eva:
Nincs semmi baj!
Rossz idők jártak, de nézd, néhány nap még, s újra könnyű lesz minden!
Ha jobban lennék, te sem kételkednél, melletted állnék, mint nemrég!
Ne feledd soha azt, hogy lettem naggyá, hogy győzhess!
Rám néz a világ, ez a kis betegség újra divatba hoz!
Peron:
Kis betegség?
Hát nem érted meg, hogy haldokolsz?
Borzasztó, mit mondtam…
Nem, te nem halhatsz meg!
Eva:
Hát ezért leszek épp most az alelnök!
Rám vár a nép, hírünk majd messze száll…
Két Peron a hatalom trónján!
Már hallom boldog milliók dalát!
A falvak és a városok csak rám figyelnek már!
Mind tőlem vár áldást…
Hisz én vagyok Argentína, senki más…
Ha én leszek majd az alelnök!
Peron:
Mondd, hogy mi vár ránk?
Mondd, hogy mi vár ránk?
Eva:
Hová is mehetnénk…
Peron:
Jó éjt, kicsikém…
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
