|
|
|
INTRO
Nem maradt más csak egy melléklet..
mi belevésődött az elmémbe.
Nem kérlek arra hogy emlékezz,
felejtsd el majd dobd ki a szemétbe!
1. VERZE
Remeg a kezem, papírra vetem,
hogy folyik a vérem most levezetem!
Idegeim tépem, de nem áltatlak:
nem foglak szeretni, mert engem is átbasztak!
Nem szeret senki, de hidd el megértelek,
nem ismersz akkor miért ítélkezel?
Felettem, de feladtam a külső az érték,
szemeid beszélnek: hozzám elértél.
Meg fogtad a kezem, szerettél hittem,
majd lejárt az idő ki űztél innen!
Hazudtatok arról kik körbevesznek,
barátság, szerelem, ti tönkretesztek!
10 év ennyit ér? Hát sajnállak titeket,
meg sajnálom magam, hogy mindenki csak hiteget.
Látom a fényt azt hiszed jól megy?
Járd az utam és utána mondd meg!
REFRÉN
Beteg lettem, nincsen terápia,
a halál csak suttog, hogy rám kell várnia!
Sűrű homályt kergetek megint,
az álom meglát és nevetve legyint!
Beteg lettem, nincsen terápia,
a halál csak suttog, hogy rám kell várnia!
Sűrű homályt kergetek megint,
az álom meglát és nevetve legyint!
(Meglát és nevetve legyint..)
2. VERZE
Megírtam az angyalt, elhagyott a szerencsém,
semmi nem úgy alakul, ahogyan azt szeretném.
Tervek szállnak, az elmém megfáradt,
foglalt a telefon, de hidd el meg várlak.
Vannak emberek, csak nekem fontosak?
Egy ölelés marad, de téged nem okollak.
Szívemen viselem az emberek dolgát,
de mindig leláncol egy átkozott korlát!
Nehezen nyílok meg teljesen őszintén,
még a barátaim se ismernek, te meg úgyszintén!
Bevallom hogy kellesz hát fordíts hátat,
fájó sebeimre üss még rá párat!
Nem téged okollak csak nagy bennem a harag,
minden az én hibám és mindig az marad.
Rúgj belém ha fáj, hidd el megérdemlem,
hidd el hogy így van.. úgy is ezt érdemlem..
REFRÉN
Beteg lettem, nincsen terápia,
a halál csak suttog, hogy rám kell várnia!
Sűrű homályt kergetek megint,
az álom meglát és nevetve legyint!
Beteg lettem, nincsen terápia,
a halál csak suttog, hogy rám kell várnia!
Sűrű homályt kergetek megint,
az álom meglát és nevetve legyint!
(Meglát és nevetve legyint..)
3. VERZE
Legyen vidám dal, tudod mit lesz..
szomorú csendben lesz egy kis nesz.
Már nem hajkurászom, az igazit tovább,
kikérek egy sört és tele a pofám!
Egész éjjel létezem, enyém a világ!
Így leszek az aki a szarból is kilát!
Majd jön aki elfogad így szeret egészen,
számomra az igazi de ő nem áll rám készen.
Más szeret? akkor én fordítok hátat,
ritka az ilyen de mondhatnék párat.
Sajnálom kérlek, taníts meg érezni,
ne kelljen az életben egyedül elvérezni!
Lépkedek utamon, lámpafények csillagok,
elképzelem hogy, az enyém is ott ragyog.
Nem hullhat le, ezt te mondtad nekem,
megköszönném de suttogom halkan: nem lehet..
REFRÉN
Beteg lettem, nincsen terápia,
a halál csak suttog, hogy rám kell várnia!
Sűrű homályt kergetek megint,
az álom meglát és nevetve legyint!
Beteg lettem, nincsen terápia,
a halál csak suttog, hogy rám kell várnia!
Sűrű homályt kergetek megint,
az álom meglát és nevetve legyint!
(Meglát és nevetve legyint..)
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
