|
|
|
I.
Elszenderül a város minden hiéna jól lakott
Egy bikanyakú krapek bekap egy alkonyati konyakot
Régebben itt lakott a Széna térhez közel
Most Uniós polgárként,(két) lányokkal üzletel
Mögötte ott jövök én is, épp most hagytam el a tárcám
És te is itt vagy valahol, talán a Duna parton vársz rám
Ahol egy menedzserforma, sétáltatja a nőjét
És már messziről hallani, kopogó tűsarkú cipőjét
Micsoda szereposztás, de milyen filmhez illene?
Valami művész-burleszk, és ez lenne a filmzene
A Nagybetűs a rendező, és Budapest a díszlete
És lenne egy új jelenet, a Moszkva téren 10fele
Na, ez aztán az állapot, ebben vagyok tök régen
A kisujjam sem mozdítom, hogy bármi máshogy történjen
Ismerkedem magammal, barátságos környéken
Mint egy fulladozó muslinca a kávés bögrémben
refr.:
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Fél üveg borom van, és fél liter szódám
Egy félmosolyt még mutatok azér a magam módján
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Félig vagyok ébren, és a másik felét álmodom
Hogy itt hagynék valamit, mint a betonba a lábnyomom
II.
Szóval itt ülök és írok, néhány össze-vissza számot
Amikben arról lesz szó, hogy mennyi minden bántott
Hogy mi történik velem, az élet merre terelget
Egy-két felületes klisével megfejtem a szerelmet
Hogy benned, és bennem is, ha duzzog pár emlék
Hogy ezt meg azt ma már máshogyan tennék
Hogy szeretni szeretnék, bár nem tudom, hogy, hogy kell
Vagy megtalálni téged, csak ezt az egyet mondd el
III.
Van ez az urbánus legenda, biztos ismeritek páran
Én is hallottam pár verziót, pár különböző bárban
Hogy egy bombanő beparkolt egy méregdrága verdával
Minden fullextrával, rózsaszín rendszámmal
Odalépett egy srác, kérdőn nézve a nőre
Kicsit bátortalanul, de azért megkérdezte tőle
Hogy „Ezért a kocsiért hány faszt szopott le vajon?”
A válasz pedig az volt, hogy „Csak egyet, de azt nagyon”
Csodálom ezt a nőt, hiszen egy élő sikertörténet
Példakép minden kislánynak, hogy ez veled is megtörténhet
Ha nem menne a tanulás, és nem bírsz el a TZ-kkel
A megfelelő fasz kiválasztásához is érzék kell
Úgy lennék én is ilyen, most már ki kell, hogy próbáljam
Egy törtető ribanc, mint ebben a szakmában jó páran
Előremenni, mindig mindent túlélve
És akkor talán végre valami nem maradna félbe
refr.:
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Fél üveg borom van, és fél liter szódám
Egy félmosolyt még mutatok azér a magam módján
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Félig vagyok ébren, és a másik felét álmodom
Hogy itt hagynék valamit, mint a betonba a lábnyomom
16 év után új albummal jelentkezett a KFT: ma megjelent a "Még mit nem" című 6 dalos lemez, melyről két szerzeményt Laár András, hármat Bornai Tibor és egyet Márton András jegyez.
Hallgasd végig az albumot itt.
A korongról a "Te vagy az, aki kell" című felvételt már korábban megismerhettük. A slágergyanús trackhez Lantos P. István fotóművész képeiből készült videóklip. Most pedig a "Valahogy nem az én napom" című újdonsághoz debütált egy geometriai alakzatokban és különböző vizuális elemekben gazdag lyric videó. A fülbemászó dalban közreműködik Háry Péter (szintetizátor), Pribojszki Mátyás (szájharmonika) és Szász Ágnes (ének) is.
A KFT a nyolcvanas évek legendás újhullámos együttese, a hazai elektronikus zene úttörője. A nevükhöz olyan megoldások fűződnek, amelyek évtizedekre meghatározták az elektronikus hangzást a magyar zenei életben.
A csapat június 20-án izgalmas koncertre készül: együtt lépnek fel a Pál Utcai Fiúk nevű zenekarral a Budapest Parkban. A véletlen úgy hozta, hogy eddig fesztiválokon is szinte alig találkoztak, most azonban közös blokkok is lesznek a műsorban. A KFT-vel ezen az estén fellép Gábor Andor UFO, Lengyelfi Eszter és a Vintage Dolls énekes trió is.
Fotók: KFT
