|
|
|
I.
Elszenderül a város minden hiéna jól lakott
Egy bikanyakú krapek bekap egy alkonyati konyakot
Régebben itt lakott a Széna térhez közel
Most Uniós polgárként,(két) lányokkal üzletel
Mögötte ott jövök én is, épp most hagytam el a tárcám
És te is itt vagy valahol, talán a Duna parton vársz rám
Ahol egy menedzserforma, sétáltatja a nőjét
És már messziről hallani, kopogó tűsarkú cipőjét
Micsoda szereposztás, de milyen filmhez illene?
Valami művész-burleszk, és ez lenne a filmzene
A Nagybetűs a rendező, és Budapest a díszlete
És lenne egy új jelenet, a Moszkva téren 10fele
Na, ez aztán az állapot, ebben vagyok tök régen
A kisujjam sem mozdítom, hogy bármi máshogy történjen
Ismerkedem magammal, barátságos környéken
Mint egy fulladozó muslinca a kávés bögrémben
refr.:
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Fél üveg borom van, és fél liter szódám
Egy félmosolyt még mutatok azér a magam módján
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Félig vagyok ébren, és a másik felét álmodom
Hogy itt hagynék valamit, mint a betonba a lábnyomom
II.
Szóval itt ülök és írok, néhány össze-vissza számot
Amikben arról lesz szó, hogy mennyi minden bántott
Hogy mi történik velem, az élet merre terelget
Egy-két felületes klisével megfejtem a szerelmet
Hogy benned, és bennem is, ha duzzog pár emlék
Hogy ezt meg azt ma már máshogyan tennék
Hogy szeretni szeretnék, bár nem tudom, hogy, hogy kell
Vagy megtalálni téged, csak ezt az egyet mondd el
III.
Van ez az urbánus legenda, biztos ismeritek páran
Én is hallottam pár verziót, pár különböző bárban
Hogy egy bombanő beparkolt egy méregdrága verdával
Minden fullextrával, rózsaszín rendszámmal
Odalépett egy srác, kérdőn nézve a nőre
Kicsit bátortalanul, de azért megkérdezte tőle
Hogy „Ezért a kocsiért hány faszt szopott le vajon?”
A válasz pedig az volt, hogy „Csak egyet, de azt nagyon”
Csodálom ezt a nőt, hiszen egy élő sikertörténet
Példakép minden kislánynak, hogy ez veled is megtörténhet
Ha nem menne a tanulás, és nem bírsz el a TZ-kkel
A megfelelő fasz kiválasztásához is érzék kell
Úgy lennék én is ilyen, most már ki kell, hogy próbáljam
Egy törtető ribanc, mint ebben a szakmában jó páran
Előremenni, mindig mindent túlélve
És akkor talán végre valami nem maradna félbe
refr.:
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Fél üveg borom van, és fél liter szódám
Egy félmosolyt még mutatok azér a magam módján
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Félig vagyok ébren, és a másik felét álmodom
Hogy itt hagynék valamit, mint a betonba a lábnyomom
Az MBH Bank Gourmet Fesztivál zárónapján a kulináris kalandozások és a színházi műfaj improvizatív elemei elegyednek a közönség előtt formálódó gasztro-kulturális élménnyé. A Flódni című előadás „alapanyagait” két összetevő adja: egyrészt Stahl Judit gasztronómiai szakértelme, másrészt neves színészek improvizációs talentuma, a produktum pedig egyedi és megismételhetetlen.
Amit láthatunk, az egy „improvizációs gasztroszínház, sok röhögéssel, alapvetően édes ízben, és némi savanykás zamattal” – meséli Stahl Judit, a Flódni előadás megálmodója. A recept pofonegyszerű: elegyítik a színházi rögtönzést, a gasztronómia kultúrtitkait és a hajdani zsidó Budapest történetét. Aztán az improvizációs műfaj négy kiváló színésze tálalja a nézőknek Stahl Judit főztjét. „Pont olyan sül ki belőle, mint egy finom flódni” – meséli Stahl. Az előadást – melynek szituációs ötleteiben jelentős szerepet vállalt Stahl Judit lánya, Stahl-Bohus Hanna is - egy kiváló színészgárda viszi színpadra, így az MBH Bank Gourmet Fesztivál programhelyszínén az improvizációs színjátszás kiválóságai, Jordán Adél, Stefanovics Angéla, Kálloy Molnár Péter és Szabó Győző lépnek majd színre.
Fotó: Gourmet Fesztivál
