|
|
|
I.
Elszenderül a város minden hiéna jól lakott
Egy bikanyakú krapek bekap egy alkonyati konyakot
Régebben itt lakott a Széna térhez közel
Most Uniós polgárként,(két) lányokkal üzletel
Mögötte ott jövök én is, épp most hagytam el a tárcám
És te is itt vagy valahol, talán a Duna parton vársz rám
Ahol egy menedzserforma, sétáltatja a nőjét
És már messziről hallani, kopogó tűsarkú cipőjét
Micsoda szereposztás, de milyen filmhez illene?
Valami művész-burleszk, és ez lenne a filmzene
A Nagybetűs a rendező, és Budapest a díszlete
És lenne egy új jelenet, a Moszkva téren 10fele
Na, ez aztán az állapot, ebben vagyok tök régen
A kisujjam sem mozdítom, hogy bármi máshogy történjen
Ismerkedem magammal, barátságos környéken
Mint egy fulladozó muslinca a kávés bögrémben
refr.:
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Fél üveg borom van, és fél liter szódám
Egy félmosolyt még mutatok azér a magam módján
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Félig vagyok ébren, és a másik felét álmodom
Hogy itt hagynék valamit, mint a betonba a lábnyomom
II.
Szóval itt ülök és írok, néhány össze-vissza számot
Amikben arról lesz szó, hogy mennyi minden bántott
Hogy mi történik velem, az élet merre terelget
Egy-két felületes klisével megfejtem a szerelmet
Hogy benned, és bennem is, ha duzzog pár emlék
Hogy ezt meg azt ma már máshogyan tennék
Hogy szeretni szeretnék, bár nem tudom, hogy, hogy kell
Vagy megtalálni téged, csak ezt az egyet mondd el
III.
Van ez az urbánus legenda, biztos ismeritek páran
Én is hallottam pár verziót, pár különböző bárban
Hogy egy bombanő beparkolt egy méregdrága verdával
Minden fullextrával, rózsaszín rendszámmal
Odalépett egy srác, kérdőn nézve a nőre
Kicsit bátortalanul, de azért megkérdezte tőle
Hogy „Ezért a kocsiért hány faszt szopott le vajon?”
A válasz pedig az volt, hogy „Csak egyet, de azt nagyon”
Csodálom ezt a nőt, hiszen egy élő sikertörténet
Példakép minden kislánynak, hogy ez veled is megtörténhet
Ha nem menne a tanulás, és nem bírsz el a TZ-kkel
A megfelelő fasz kiválasztásához is érzék kell
Úgy lennék én is ilyen, most már ki kell, hogy próbáljam
Egy törtető ribanc, mint ebben a szakmában jó páran
Előremenni, mindig mindent túlélve
És akkor talán végre valami nem maradna félbe
refr.:
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Fél üveg borom van, és fél liter szódám
Egy félmosolyt még mutatok azér a magam módján
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Félig vagyok ébren, és a másik felét álmodom
Hogy itt hagynék valamit, mint a betonba a lábnyomom
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
