Előadó: | Parázs meg a Húga |
---|---|
Album: | Működik minden |
Megjelenés: | 2014 |
Hossz: | 4:06 |
Szövegírók: |
Csikay László Gábor Papp András Duschák Gábor |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Magánkiadás |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Lehajtja mind a hét fejét, mintha megsúgta volna a szél vagy a fák
Hogy boroktól bátor, nagy tömött sorba’ lovagok jönnek, hogy kardélre hányják
S levágni mind a hét fejét, hogyha vérszemet kapván azt jónak látják
A földet nézi, nagyon úgy néz ki, hogy valóban érzi: a vég közeleg
És sorsa elől ő már nem tér ki, sóhajától a föld megremeg
Szájszaga még a királylányt idézi, tizennégy szeméből könny pereg
És a sarkon a sok dühös marcona vitéz már fordul is be zörögve
És némelyik mintha meggondolta volna, a többit túlüvöltve
Fordulna vissza, de hátulról tolja páncélok és pajzsok tömege
Hát bízva abban, hogy egy darabban megússzák, mi több, a túlerő győz
Rárontanak hát ék-alakban, és fullaszt a füst és perzsel a gőz
És nincs hiány kiontott agyakban és belekben, de végül pár hős
Marad csak talpon a hullahalmon a nagy szomorú tetemre meredve
És azon tűnődik mind, hogy vajon, mi lett volna, ha lett volna kedve
A sárkánynak, hogy harcoljon, de örülnek persze, hogy nem tette
Aztán levágják mind a hét fejét, mert a király ezt kérte és a nagy lét
Csak akkor csengeti és adja egyetlen maradék lánya kezét
És hozzá a nagy baszott birodalma csaknem felét, a vén szemét
De végül lehajtják mind a fejüket, mintha megsúgta volna a szél vagy a fák
Vagy a sok elszenesedett hulla, hogy hiába győztek, úgyse kapják
Meg, ami jár, hisz ugyanúgy durva a mese is, mint a valóság…
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton