|
|
|
| Előadó: | Parázs meg a Húga |
|---|---|
| Album: | Működik minden |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 4:06 |
| Szövegírók: |
Csikay László Gábor Papp András Duschák Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magánkiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Lehajtja mind a hét fejét, mintha megsúgta volna a szél vagy a fák
Hogy boroktól bátor, nagy tömött sorba’ lovagok jönnek, hogy kardélre hányják
S levágni mind a hét fejét, hogyha vérszemet kapván azt jónak látják
A földet nézi, nagyon úgy néz ki, hogy valóban érzi: a vég közeleg
És sorsa elől ő már nem tér ki, sóhajától a föld megremeg
Szájszaga még a királylányt idézi, tizennégy szeméből könny pereg
És a sarkon a sok dühös marcona vitéz már fordul is be zörögve
És némelyik mintha meggondolta volna, a többit túlüvöltve
Fordulna vissza, de hátulról tolja páncélok és pajzsok tömege
Hát bízva abban, hogy egy darabban megússzák, mi több, a túlerő győz
Rárontanak hát ék-alakban, és fullaszt a füst és perzsel a gőz
És nincs hiány kiontott agyakban és belekben, de végül pár hős
Marad csak talpon a hullahalmon a nagy szomorú tetemre meredve
És azon tűnődik mind, hogy vajon, mi lett volna, ha lett volna kedve
A sárkánynak, hogy harcoljon, de örülnek persze, hogy nem tette
Aztán levágják mind a hét fejét, mert a király ezt kérte és a nagy lét
Csak akkor csengeti és adja egyetlen maradék lánya kezét
És hozzá a nagy baszott birodalma csaknem felét, a vén szemét
De végül lehajtják mind a fejüket, mintha megsúgta volna a szél vagy a fák
Vagy a sok elszenesedett hulla, hogy hiába győztek, úgyse kapják
Meg, ami jár, hisz ugyanúgy durva a mese is, mint a valóság…
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
