|
|
|
| Előadó: | Missh |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mr.Missh:
Tudom hogy vége bébi, esküszöm, hogy nem is bánom
Csak az a baj, hogy a hívásodat mindig várom.
Hiába mondom, hogy nem érdekel, sohasem, senki sem,
de az arcod mindig itt a fejemben.
Hányszor mondtam, nem mehet így tovább,
de a kurva szívem valamiért mindig oda húz hozzád.
ez a sok veszekedés, nem véletlen
bárcsak határozott lehetnék az életben,
Hogy megmondjam, soha többet nem lesz még egyszer,
csak én leszek meg te leszel, teljesen külön életben.
Egy olyan nővel lennék, aki odafigyel rám,
és nem azzal foglalkozik: mi ez a gyanús telefonszám.
Úgyhogy bébi, én örülök, hogy vége,
Akármilyen nehéz, a szívem félre van téve,
Tudom én vagyok, az aki elcseszte,
én szerettelek Téged, és ez mindig jusson eszedbe!
refrén:
Minden nap kell egy perc hogy lássam,
Soha nem láthatom őt mással.
Mindig ezt teszem, megszeretem aztán elvesztem,
Minden nap kell egy perc, hogy lássam.
Mr.Missh:
Szívem darabokba, megfordult a világ.
Fájdalmas minden emlék, elszáradt minden virág.
Mert, én voltam az, aki bízott, de pofont nyert,
Most tombol minden, de bízom hogy lesz majd csend.
Hiába szerettelek téged, de most mással vagy,
és így mutatod hogy vége, tudom éget téged,
hiába van rajtad álarc, gyönyörű virág vagy bébi,
de nélkülem elszáradsz.
Én voltam az, aki megértett,
melletted voltam akkor is amikor nem kérted.
Én benned ne láttam hibát baba, csak a szépet,
miattad szerelmes dalt széttéptem.
Mert te vagy aki mellett leélnék száz évet,
Te is tudod milyen velem, ezerszer átélted,
Hiába törlöd a számom, hiszen fejből vágod,
Úgyis tudod mi a mottóm: ami a szívemen, a számon..
refr.
Rico:
Szeretnék egy szerelmet, csak szomorú dal született,
Én tőled tanultam hogyan törjek össze szíveket,
Egyszer kitépik a tiéd is, és nem ad senki szünetet,
én nem kívánnék semmi mást, csak kettőnknek egy szigetet.
Mond csak hol volt az a pillanat a percek közt,
Ahol elcseszted és lemondott a herceg, kösz,
Mond csak mit szeretnél elérni,
Hogyha nem lobog a tűz benned,nem tudod bébi megélni.
Most hol van az az esély, ami szerinted nem ígéret,
Én még egy italt kikérek, tudom mit érek, tudom mit érek,
amit élek és maradok ugyanaz a gyerek,aki akarok lenni.
Tudod te vagy az a könnycsepp, amit minden éjjel megiszok,
egy nem fogadott hívás amit nyugodt szívvel leteszek,
a valóság közöttünk nem takarhatja be piszok,
a sok hazugságból soha többet nem eszek.
(fuck you)
refr.
A Túl mélyebb, súlyosabb felhangja után a Veskó jóval könnyedebb, vidámabb hangulatot hoz: egy egykori Wesselényi utcai lakás világát idézi meg, amely legendás buliközpontként üzemelt.
Kétszáz házibuli egy éve alatt? Inspiráló közeg volt
- Egy év alatt nagyjából kétszáz házibuli volt. A fél város tudta a kapukódomat, és egy idő után már nem is kellett hívni senkit. Jöttek maguktól. Imádtam. De annak is örülök, hogy a csúcson abbahagytuk. Annak meg pláne, hogy túléltük - mesélte Agócs Márton a Wesselényi utcai lakásról.
A Veskó megszületése is hasonlóan spontán volt, mint maga a korszak, amit megidéz: egy születésnapi hétvégén, Pécsen pattant ki belőlük az ötlet.
- A Veskó refrénje volt az egyik vázlat, és ez annyira megtetszett Bakának – leginkább azért, mert vidám –, hogy reggelre dal lett belőle. A szöveg, a zene, a szerkezet pár óra alatt kigurult. Tényleg igazi ajándék - fogalmazott a zenész.
A dal refrénjének kulcsa egyszerű, de őszinte
- Szeretlek! Mármint ennyit jelent a refrén. A kísérlet lényege az volt, hogy le lehet-e írni ezt a mondatot nem, vagy legalább kevésbé közhelyesen egy dalszövegben. Remélem, sikerült! - fűzte hozzá Agócs Márton.
A dalt itt tudod meghallgatni.
A Veskó klipje a Dugattyúsban forgott egy éjszakán és egy délelőttön át
Stílszerűen ott, ahol a zenekarhoz és a dalhoz méltó módon csak egyetlen koncepció uralkodhatott: buli, bulizás. A dal és a klip a zenekar hamarosan megjelenő nagylemezének újabb előfutára, amelyet december 6-án az Akvárium Klubban mutat be élőben az Artúr Rambo.
