|
|
|
| Előadó: | Missh |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mr.Missh:
Tudom hogy vége bébi, esküszöm, hogy nem is bánom
Csak az a baj, hogy a hívásodat mindig várom.
Hiába mondom, hogy nem érdekel, sohasem, senki sem,
de az arcod mindig itt a fejemben.
Hányszor mondtam, nem mehet így tovább,
de a kurva szívem valamiért mindig oda húz hozzád.
ez a sok veszekedés, nem véletlen
bárcsak határozott lehetnék az életben,
Hogy megmondjam, soha többet nem lesz még egyszer,
csak én leszek meg te leszel, teljesen külön életben.
Egy olyan nővel lennék, aki odafigyel rám,
és nem azzal foglalkozik: mi ez a gyanús telefonszám.
Úgyhogy bébi, én örülök, hogy vége,
Akármilyen nehéz, a szívem félre van téve,
Tudom én vagyok, az aki elcseszte,
én szerettelek Téged, és ez mindig jusson eszedbe!
refrén:
Minden nap kell egy perc hogy lássam,
Soha nem láthatom őt mással.
Mindig ezt teszem, megszeretem aztán elvesztem,
Minden nap kell egy perc, hogy lássam.
Mr.Missh:
Szívem darabokba, megfordult a világ.
Fájdalmas minden emlék, elszáradt minden virág.
Mert, én voltam az, aki bízott, de pofont nyert,
Most tombol minden, de bízom hogy lesz majd csend.
Hiába szerettelek téged, de most mással vagy,
és így mutatod hogy vége, tudom éget téged,
hiába van rajtad álarc, gyönyörű virág vagy bébi,
de nélkülem elszáradsz.
Én voltam az, aki megértett,
melletted voltam akkor is amikor nem kérted.
Én benned ne láttam hibát baba, csak a szépet,
miattad szerelmes dalt széttéptem.
Mert te vagy aki mellett leélnék száz évet,
Te is tudod milyen velem, ezerszer átélted,
Hiába törlöd a számom, hiszen fejből vágod,
Úgyis tudod mi a mottóm: ami a szívemen, a számon..
refr.
Rico:
Szeretnék egy szerelmet, csak szomorú dal született,
Én tőled tanultam hogyan törjek össze szíveket,
Egyszer kitépik a tiéd is, és nem ad senki szünetet,
én nem kívánnék semmi mást, csak kettőnknek egy szigetet.
Mond csak hol volt az a pillanat a percek közt,
Ahol elcseszted és lemondott a herceg, kösz,
Mond csak mit szeretnél elérni,
Hogyha nem lobog a tűz benned,nem tudod bébi megélni.
Most hol van az az esély, ami szerinted nem ígéret,
Én még egy italt kikérek, tudom mit érek, tudom mit érek,
amit élek és maradok ugyanaz a gyerek,aki akarok lenni.
Tudod te vagy az a könnycsepp, amit minden éjjel megiszok,
egy nem fogadott hívás amit nyugodt szívvel leteszek,
a valóság közöttünk nem takarhatja be piszok,
a sok hazugságból soha többet nem eszek.
(fuck you)
refr.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
