|
|
|
Verse:
A felhők a földig érnek,
Az utcán még havat látsz
Eltakar mindent a hó és
Holdfény járja az éjszakát.
Hol búsuló fák föléd hajolva,
Takarnak egy csillagot,
Mely föléd érve a sötét égen
A felhőktől most nem ragyog
Átvezető:
Most a nappal is éj, és a szél is jár,
És a holnapot várom én is már,
És az időkerék hátrafelé forog….
Refrén:
Szeszélyes február,
Hol van már az a régi nyár,
Forró nappalok éjszakák,
Vajon lesz-e még ilyen ezután?
Vajon érzünk-e majd szenvedélyt?
Hol öröm váltja fel a szenvedést,
Hogy lesz-e még olyan bizsergetően jó?
Verse2:
A Nap még alig él
De látszik egy halvány fénysugár,
Mely erejével elpusztítja,
A jéggé fagyott álruhát,
Levetkőzik végre az ég
És a csillagod már újra lát,
De hó fedi a messzeséget,
Hol a remény ajtaja nyitva áll.
