|
|
|
| Előadó: | Varga B. Tamás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Varga Bíró Tamás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ez a pálinka kihozza belőlem az állatot.
Nagyon szelíd állat vagyok, láthatod.
Az arcomon mosoly, a számban cigi.
Ez a pálinka ma este még átviszi
a tegnapot velem a holnapi mába.
Féljen az, akinek van mért! Hiába
kértem az Istent, hogy tegyen istenné,
néma most is. Mért tenné,
hogy szól hozzám, rám hallgat végre;
Hiába estem háttal az Égre...
Hiába estem... háttal az égre, mert
Nem félek, csak magamtól.
Nem bízom, csak magamban.
Nem bántásból, haragból,
csak egyszerűen maradtam:
Az, aki voltam! Az, aki voltam!
Az, aki voltam! Az, aki voltam!
Az, aki voltam! Az, aki voltam!
Az, aki nemsokára leszek holtan.
Ez a jóérzés a torkomba mart állapot;
Kicsit részeg vagyok, talán láthatod;
A kezemben cigi, a vállamon évek,
El sem indulok - oda sem érek.
Csókolni akarok, vagy talán hányi,
nem félek, jöhet többé akármi,
akár az Isten, vagy akár az ördög!
Ha valami bánt, csak még egyet töltök
a poharamba, még egy felest, és
jöhet az emlékező felejtés!
Jöhet az emlékező felejtés, én
Nem félek, csak magamtól.
Nem bízom, csak magamban.
Nem bántásból, haragból,
csak egyszerűen maradtam:
Az, aki voltam! Az, aki voltam!
Az, aki voltam! Az, aki voltam!
Az, aki voltam! Az, aki voltam!
Az, aki nemsokára leszek holtan.
Sose szeress, ne szidj, ne vádolj, engemet!
Ez a pálinka élve eltemet!
A számon, amit látsz, mosoly-kéreg.
És semmit nem kapok, de nem is kérek!
Meghalni akarok - vagy inkább élni!
Nem a biztos bizonytalantól
félni.
Mindegy, hogy ördög vagyok, vagy isten,
az életemről van ezer viccem.
Gyere, és...
nevess rajta!
Gyere, nevess rajta!
Vagy inkább rajtam...
Ha egyszer így akartam...
Nem félek, csak magamtól.
Nem bízom, csak magamban.
Nem bántásból, haragból,
csak egyszerűen maradtam:
Az, aki voltam! Az, aki voltam!
Az, aki voltam! Az, aki voltam!
Az, aki voltam! Az, aki voltam!
Az, aki nemsokára leszek holtan.
Az, aki voltam! Az, aki voltam!
Az, aki voltam! Az, aki voltam!
Az, aki voltam! Az, aki voltam!
Az, aki nemsokára leszek holtan.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
