|
|
|
| Előadó: | Ed Is On |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tasnádi Bence Rokonál Benedek Lőrinc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A nagy mutató a buta August,
A kicsi a fehér bohóc.
Végtelenített műszakban vernek,
Felém tart egy tetszőleges gonosz.
Följebb húzom a takaró szárát,
És szagolgatom az atkák lábát.
Jöhetne inkább valami illat,
Ami lassacskán álomba ringat!
És igen, máris a mólón fekszünk,
A fények kegyeiért verekszünk,
Magyar népmeséket vetítenek az égre,
Szotyit köpködünk a felhők tetejére.
A szokásossal tömjük meg a pipánk,
Füstölgünk, a víz nyaldossa a pi**csánk.
Végül a hátadat megveregetem,
Egyetlen meghívottként itt vagy velem.
Hagytam mindenből, ami tetszett nekem,
Színessel jelölt rész az én életem.
Mi az a három pont a mondat végén,
vagy hova megy a lefolyón a hugy?
A szád sarkából kacsint a válasz:
Jobb nem tudni annál, minthogy tudj!
Akkor bukik meg a Világ, amikor már nem férünk el
Az emlékeket hordozó winchesterektől, ezért
Minden korban lesöpör egy kultúrát az emberiség,
-Hóbortjának hódolva-
A más emberekről.
Én is csak gyarmatosítani jöttem,
Meg hogy a pénzemet kurvákra költsem,
Kötelező kavarnom port még,
Készül a tankönyvekbe a portrém!
Borostásan bölcselkedőn,
Spontán szexi kinézettel,
Kép alján az idő közben
Ismertté vált idézettel, hogy:
Mindenkiről megvan a véleményem,
Akinek megvan a véleménye rólam!
Jobbomban egy e- cigi,
Balomban egy citromos sör,
Ölemben a guminőmmel
A végét várom szótlan.
S hol vagy te, s a csapni való hátad?
Az alapértelmezett életimádat?
A pillanat süketszobájában
Egy katatón taktusra jár a lábam,
S közben a szívem löszfalából
Leszakít egy marékkal a mámor,
S amíg a pohár alján a plussz is elcsitul,
Minden élmény múlttá aljasul!
S ha visszatérnek az életfunkciók,
Megkérdezem, tudsz e valami jót
Szerezni, rendszerezni,
Szerezni, rendszerezni,
Idebenn, idegen,
Idebenn, idegen
Zsebben nyíló fricska
Megvan az a vicc, amiből kimarad a csattanó? Irlanda Áron és Irlanda Kristóf duója, a Pavilon legújabb dala éppen ilyen. A Puffhoz klip és készült Karlóczy Dominik rendezésében. A zenét Áron szerezte, a szöveget pedig testvére, Kristóf írta. A Puff elején a miskolci Helynekem Helyfoglaló tehetségkutatójáról hallhatóak részletek a zsűri tényleges értékeléséből.
- Maga a dal olyan, mintha egy 16 éves, dacos kisfiú mindennel szemben szurkálódna, ami kicsit is trendi vagy mainstream, mindezt kicsit számítógépes zenékre emlékeztető, Hammond-orgonával vegykezelt drum and bass-be ültetve - fogalmazott Irlanda Kristóf.
Üres beszéd, felesleges fecsegés a PUFF című dal?
- A szöveg tulajdonképpen egy beef, aminek nincsen címzettje. Jár a száj, de üres a beszéd, a felesleges fecsegés, a megszokásból feltett hogy vagy? kérdés a hozzá tartozó, semmitmondó válasszal –
összességében azt a hangulatot próbáltuk meg visszaadni, ami Magyarországon valószínűleg mindenkinek ismerős
- tette hozzá a zenész.
A szöveg nem akar nagyot mondani, csupán poénnak szánta a formáció
- Áron megírta a dalt, majd azt mondta, »Kristóf, én nagyon szeretem a szövegeidet, de most írj valamit, ami nem akar nagyot mondani. Alapvetően viccelődős dal volt a terv, mert egyébként hajlamosak vagyunk a – szerintünk – még ízléses pátoszra, a sebfeltépegetésre és a túlzott érzelgősségre, ezért itt az volt a koncepció, hogy az egész legyen egy hosszú poén, aminek nincsen csattanója. Úgy álltam neki, hogy akkor ahogy esik, úgy puffan – innen is a cím, na meg persze onnan, hogy mindenki állandóan pufog. Gondoltuk, beszállunk - mondta Kristóf.
A kliphez mindenki a saját gondolatait dobta be
- Nem először dolgoztunk együtt, nagyon jól is megy a közös munka. Most sem volt forgatókönyv, hanem összeültünk ötletelni, mindenki hozta a saját gondolatait, és szerintem sikerült is megragadni a hangulatot, amit szerettünk volna - mesélte Kristóf.
Fotó: Pavilon hivatalos
