|
|
|
Rudolf: Bár lenne egy esély más korban, más helyen
Én újra kezdhetném az életem.
Egy kis város terén ha volna egy kis ház,
Hol nincs se udvarnép, se Bécs, se rács.
Hol végre béke vár és a csend égig ér.
Szabadon szól a dal és álmot rejt az éj.
Úgy szállnék bárhová, itt kő és jég ül szívemen,
Itt nincs barátság, nincs jövő, nincs társ, nincs szerelem.
De hol van hát a föld, hol nem köt gúsba száz szabály,
Hol nem csak fáradt rabmadár,
Ki gyöngeként erős.
Csak hétköznapi hős.
Itt minden nap csak gyötrelem, nincs cél sem érték.
Írhatok terveket, száz cikket, de semmit sem ér.
Bohóc vagyok csupán, a császárváros díszeként.
Szívem lelkem nem enyém, csak bábú vagyok én.
Bár újra kezdhetném egy más időben, más helyen.
Bár élhetném az életem,
Mint hétköznapi hős.
Ki sírós, nevetős.
Csak hétköznapi hős.
