|
|
|
(Oberon):
Te most engem nem látsz, s menten elalszol!
(Lysander):
Ez a furcsa szerzet hogy került elém?!
(Oberon):
Takarodj az utamból, halandó!
Lysander:
Föl nem foghatom, hogy m'ért vagy ily kemény!
Azt mondd meg inkább, honnan, s m'ért vagy itt?
(Oberon):
Addig jó, míg nem firtatjuk ezt!
(Lysander):
De bizony, én mégis csak tudni akarom!
(Oberon):
Legyen hát, bár nem biztos, hogy…
(Együtt):
… jobb lesz nekünk,
Ha túlesünk
A tényeken.
(Lysander):
Nosza, ne kímélj, szólj, idegen!
(Oberon):
Oberon vagyok, szellemkirály.
(Lysander):
Elég gyanús válasz ez!
(Oberon):
Jeleztem, hogy kicsit furcsa lesz.
(Lysander):
Merre hát az otthonod?
(Oberon):
Hidd el nekem, jobb, ha nem tudod!
(Együtt):
Milyen hely, milyen hely,
Ahol csupán a szellem jár?
Kies föld, kietlen,
Beláthatatlan szellemtáj.
(Lysander):
Van, hogy a képzelet,
Játszani szólít engem.
Vad erők
Ülnek agyamon,
És a képeknek lépre mentem.
Káprázat itt a lét,
Nem lehet tudni olykor,
Odakint, avagy idebent
Az a távoli fura hang, hogy hol szól!
(Együtt):
Hol szól ez a hang,
Mit lát az a szem,
Félő, a tudás…
(Lysander):
… nem lesz az enyém sohasem!
(Oberon):
Add vissza a köpönyegem!
(Lysander):
Előbb kicsit fölveszem!
Mi a helyzet, nagy király?
Kölcsönkenyér visszajár!
(Oberon):
Mennem kéne!
(Lysander):
Választ várok!
(Oberon):
Túl sok kérdés!
(Lysander):
M’ért keltettél káoszt bennünk?
(Oberon):
Engedd végre jóvátennünk!
(Együtt):
Minden felfordul!
(Lysander):
Miattad van itt most tehát az összes ellentét!
(Oberon):
Ne vádolj, nekem sem, fenékig tejfel a szellemlét!
(Együtt):
Hol itt a megoldás?
Alul-fölül csak kapkodnak,
Veszélyes világ ez,
Szeszélyes mennykövek csapkodnak.
(tündérnyelven vitáznak)
(Együtt):
Káprázat itt a lét,
Nem lehet tudni olykor,
Mit evett álomlakomán,
Ki a távoli ízbe kóstol.
Milyen hely, milyen hely,
Ahol csupán a szellem jár,
Kegyes vagy kegyetlen,
Legyőzhetetlen szellemlét.
(Lysander):
Akarom érteni!
(Oberon):
Kezdelek félteni!
(Lysander):
Mondd el a lényeget!
(Oberon):
Ennyi elég!
(Együtt):
Van, hogy a végzetem
Távoli útra hajszol.
Vad erők titkos kapuján
Áttaszít, míg te alszol.
Olykor a két világ,
Egymásnak ront az éjben,
Ne tovább, add föl, idegen,
Eldőlt, hogy vesztes legyél!
Nem!
(Lysander): --->(közben Oberon):
Maradj még!
--->(Oberon szövege):
Álom volt csak, nyugodj már meg,
aludj el, halandó!
