|
|
|
Kis szobám ablaka a sötét udvarra tekint.
Kidobott limlomok,
az ember bosszúsan tekint, ha látja.
Pedig de sok emlék hever ott,
régi képek, félrevetett, tépett virágok,
és valami még:
Törött szék az udvaromon,
kidobtam, mert nagyon unom.
Csak tűnjön el, nem érdekel már!
Süsse nap, fújja szél, verje jég, áztassa eső!
Azelőtt abban ült csendesen minden este ő.
De rég volt!
Elhagyott egy másik szaváért.
Magam voltam,
s tanúm csak a fájdalmas emlék,
és valami még:
Törött szék, na, Isten veled!
Feledném a kedvesemet,
nem érdekel a régi emlék.
Lehet nekem oly életem még,
lehet még, lehet még,
még, még, lehet még…
BúcsúzunkA legenda 78 éves volt. Őszinte részvétünk.
