|
|
|
(2X) Van amikor újra lángol még,
és nem tudom hogy merre menjek én.
Várlak, hogy gyere már...
nem tudom mit csinálsz...
nem tudom merre járhatsz épp.
1.
Volt, olyan mikor a magányra vágytam,
ártatlan falevél a dombtetőn álltam.
Egyszer csak felbukkant, Ő a kis égkő,
páratlan mosolya, a mesébe illő.
Csodás időszak, hagytam had vigyen,
melletted élve a szárnyam megpihent.
Veled szálltam, Veled szálltam,
minden érzésem, a Világra tártam.
Váratlan dráma, éles változás,
kettőnk élete, kalandos állomás.
Búcsúzni nehéz, mégis elmentél,
tudom nem könnyű, Te mindent megtettél.
Itt állok egyedül, halvány kis reménnyel,
érezni kín, a fájdalom felnégyel.
Én csak nézlek, tudom messze jársz,
de bízok abban, újra rám találsz.
Ref.: (Atesz)
(2X) Van amikor újra lángol még,
és nem tudom hogy merre menjek én.
Várlak, hogy gyere már...
nem tudom mit csinálsz...
nem tudom merre járhatsz épp.
2.
A rengeteg emlék, még itt él bennem,
te vagy az egyetlen, ki hittél bennem.
Minden évszak, melletted tavasz volt,
kéz a kézben, a földtől elrugaszkodj.
Hallom a hangod, a suttogó szélben,
a Holdat bámulom, a messzeségben.
Egyet kértem, egyet kértem,
maradj az enyém "MOND MEG MIÉRT NEM ?!"
Virágról-virágra, szálltam de hiába,
a te neved foglalom, minden nap imába.
Múlik az idő, lassan megértem,
melletted kincsem, a jó útra tértem.
Veled éltem, a fényt is láttam,
általad bizony jobb emberré váltam.
Elsárgult levelek, de maradnak ágak,
egy dologban bízhatsz, én örökké VÁRLAK !!
Ref.: (Atesz)
(4X) Van amikor újra lángol még,
és nem tudom hogy merre menjek én.
Várlak, hogy gyere már...
nem tudom mit csinálsz...
nem tudom merre járhatsz épp.
Atesz:
Újra lángol ég, nem mehetsz el még,
nélküled, mond mit érek én . . . ?!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
