|
|
|
Egyszer csak csókkal kelt fel
De bocsásd meg, neki majd
Hogy pont te kellesz, ki az élettől
Már ennyit sem akart
Sebzett vagy, mert szelíd voltál
Nézd kábultan kel fel a nap
S a szíve helyén, a testmelegén
Csak egy utolsó gondolat
Remények rabjait szívüknek hídjain
Viszi majd átázott, szélsebzett szerelmük
Bilincseld meg kezük, szeresd leheletük
Így viszik majd átfázott
Felsebzett szerelmüket át
Vele háltál, és betege lettél
Mert teste a testedhez ért
Ha a vágy hatalmát elűzhetted volna
Reggel te is eltűnnél
Érzéki vagy, s meztelen voltál
Ifjú gyönyör vén nap alatt
Mit elvett az éjjel didergő kéjjel
Az, az utolsó pillanat
Remények rabjait szívüknek hidjain
Viszi majd átázott, szélsebzett szerelmük
Bilincseld meg kezük, szeresd leheletük
Így viszik majd átfázott
Felsebzett szerelmüket át
