|
|
|
| Előadó: | G-za |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Nyílik az ajtó, nem jön be rajta senki
A rossz emlékeket a legnehezebb elfeledni
Amikor egy más után jönnek csak a gondok
És azért imádkozol, hogy legyél már végre boldog
Mert velem is volt olyan, hogy nem tudtam mi lesz holnap
Eltévedtem az utamon nekem hiába szóltak
Úgy éreztem, akkor eltűntek a csillagok
De nem adtam fel soha haver láthatod, hogy itt vagyok
Volt, amikor romba döntöttek a hibák
De tudtam nagyon jól, hogy egyszer enyém lesz a világ
Ahányszor ellöktek én annyiszor felálltam
Tettem azért, hogy jobb legyen nem a csodákra vártam
Ez így van rendben engem így nevelt a család
Nekem a família, ami a 24 karát
A legnagyobb trében sem fordultam én hátra
Mindig az akartam lenni, akinek teljesül az álma
Hosszú az út és sokan nem látják a végét
És ezért nem találják meg magukban a békét
Minden hónapban tönkretesz a sárga csekk
Ami miatt sok gyerek haver az utcákon árva lett
Tudom én jól, hogy az élet néha kegyetlen
És ami egyszer fájt azt te visszaadnád ezerszer
A múltat erezd el, mert nem történt hiába
És hidd, el nekem te leszel az, aki ezt megcsinálja
(REFRÉN)
Sokan átléptek rajtam, de itt vagyok
A sorsomat írják a csillagok
Tudom milyen érzés a padlón, de soha ne add fel
Mert eshet az eső a szemembe
Elfújhat a szél nagyon messzire
Én a nulláról is felállok, bármerre mennem kell
(RAP)
Nehéz a döntés, jobbra menjél-e vagy balra
Mert nem akarsz te rosszat, de a világ ezt akarja (tőled)
A meló helyeden a főnöködet figyeled
Hogy nem csinál ő semmit te meg a lelkedet kiteszed
Nem akarsz megrohadni egy lepusztult gyárban
Mert érzed, hogy az évek szépen lassan tovaszállnak
Nem akarsz minden nap a holnapodtól félni
Csak előre nézni az álmaidnak élni
Tudom, hogy nagyon sokan tovább lépni félnek
Mert rosszak az emlékek, de bármi megtörténhet
Nekem is nagyon sokszor megfordult a fejembe
Hogy mennyek e még tovább vagy a mikrofonom tegyem le
Sok volt az akadály, de eljutottam idáig
Hogy csinálom, amit szeretek és senki sem irányít
Hidd el nekem nem jó az, ha az ember menekül
Ha odateszed magad, akkor tudd, hogy bármi sikerül
(REFRÉN)
Sokan átléptek rajtam, de itt vagyok
A sorsomat írják a csillagok
Tudom milyen érzés a padlón, de soha ne add fel
Mert eshet az eső a szemembe
Elfújhat a szél nagyon messzire
Én a nulláról is felállok, bármerre mennem kell
Sok mindenki fél, ha süvít a szél
De tudom, hogy nincs már messze a cél
Ott ragyog a fény a csillagos ég
És ott állunk majd a hegy legtetején
(VERSE)
Ha van, ami a fáj, de van, aki vár
Akkor tudom, hogy jobb lesz majd ezután
Sok mindenki fél, de ott a remény
Hogy ott leszünk majd a végén te meg én
(REFRÉN)
Sokan átléptek rajtam, de itt vagyok
A sorsomat írják a csillagok
Tudom milyen érzés a padlón, de soha ne add fel
Mert eshet az eső a szemembe
Elfújhat a szél nagyon messzire
Én a nulláról is felállok, bármerre mennem kell
Sok mindenki fél, ha süvít a szél
De tudom, hogy nincs már messze a cél
Ott ragyog a fény a csillagos ég
És ott állunk majd a hegy legtetején
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
