|
|
|
| Előadó: | P.G. |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verze 1
A szűk utcákon fújja a faleveleket a szél,
magányosan ballagok nem látom hol van a cél,
fájdalmas az élet így nélküled nincs értelme,
a lelkem melletted van a testem meg a székembe,
üres minden napom és fekete fehér minden,
pedig olyanok voltunk együtt mint a legszebb filmben,
soha senki sem fogja tudni mit érzek itt benn,
senki nem látja azt hogy mi van e szívben,
ülök a padon az emlékek annyira szépek,
viszont nélküled a holnapok csak összefolyt képek,
menekülök a valóság elől mert ég a lélek,
elhagytam a páncélom és már senki sem véd meg,
egyedül vagyok és a helyemet nem találom,
reménykedek hogy felkeltesz és az egész csak álom,
és mikor reggel felkelek te ott leszel mellettem,
mert ebbe az őrűlt világba nélküled elvesztem!
Refrén
Már nem hallom a hangod és nem látlak téged,
elvesztem így egyedül semmit sem érek,
istenem dobj fényt a sötétben félek,
így nem vagyok más csak egy elveszett lélek!
2x
Verze 2
A távolság szívemet darabokra bontja széjjel,
de mit tettem volna eltűntem a hajnali széllel,
gyötörnek a rémálmok minden nap minden éjjel,
magamat látom ahogyan eltűnök a fénnyel,
reménykedek abba még hogy nem felejtettél el,
hogy neked is tele van a szved boldog emlékkel,
ülök a kanapén a kezemben csak egy képpel,
mert ha nem vagy mellettem nekem csak egy kép kell,
egyedül maradok nem úgy van hogy dobott váltok,
senki mellett nem érezném azt a boldogságot,
amit mellette éltem meg én minden egyes napon,
mert mellette éltem igazán minden egyes napom,
megfogadtam hogy téged soha nem vesztelek el,
és soha nem is foglak mert örökre bennem leszel,
ha kellek itt leszek a kezedet nem engedem el,
csak mondd hogy mellettem leszel hogy ne vesszek el!
Refrén
Már nem hallom a hangod és nem látlak téged,
elvesztem így egyedül semmit sem érek,
istenem dobj fényt a sötétben félek,
így nem vagyok más csak egy elveszett lélek!
2x
Verze 3
Nem viselek én már el senkit,
nem mutatok magamból semmit,
szenvedek ha kell de mennyit,
elvesztem a fájdalom elvitt,
elveszettnek érzem magam mert nem látom a szemed,
nem ölelek senkit meg rajtad kívül csak a szelet,
nem segítenek rajtam a szép szavak sem a szerek,
csak reménykedni tudok hogy vissza talál még ha szeret,
úgy rohan az idő de reménykedek keres,
mert minden egyes külön töltött perc felesleges,
de helyette megint a magány kopogtat az ajtón,
átadom neki magam és a fejem le hajtom,
a sötétben engem a hangod vezet,
a fény a csillogó szemed megyek csak nyújtsd a kezed,
űzd el a telet és én érted bármit meg teszek,
csak legyél mellettem mert nélküled elveszek!
Refrén
Már nem hallom a hangod és nem látlak téged,
elvesztem így egyedül semmit sem érek,
istenem dobj fényt a sötétben félek,
így nem vagyok más csak egy elveszett lélek!
2x
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
