|
|
|
| Előadó: | P.G. |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verze 1
A szűk utcákon fújja a faleveleket a szél,
magányosan ballagok nem látom hol van a cél,
fájdalmas az élet így nélküled nincs értelme,
a lelkem melletted van a testem meg a székembe,
üres minden napom és fekete fehér minden,
pedig olyanok voltunk együtt mint a legszebb filmben,
soha senki sem fogja tudni mit érzek itt benn,
senki nem látja azt hogy mi van e szívben,
ülök a padon az emlékek annyira szépek,
viszont nélküled a holnapok csak összefolyt képek,
menekülök a valóság elől mert ég a lélek,
elhagytam a páncélom és már senki sem véd meg,
egyedül vagyok és a helyemet nem találom,
reménykedek hogy felkeltesz és az egész csak álom,
és mikor reggel felkelek te ott leszel mellettem,
mert ebbe az őrűlt világba nélküled elvesztem!
Refrén
Már nem hallom a hangod és nem látlak téged,
elvesztem így egyedül semmit sem érek,
istenem dobj fényt a sötétben félek,
így nem vagyok más csak egy elveszett lélek!
2x
Verze 2
A távolság szívemet darabokra bontja széjjel,
de mit tettem volna eltűntem a hajnali széllel,
gyötörnek a rémálmok minden nap minden éjjel,
magamat látom ahogyan eltűnök a fénnyel,
reménykedek abba még hogy nem felejtettél el,
hogy neked is tele van a szved boldog emlékkel,
ülök a kanapén a kezemben csak egy képpel,
mert ha nem vagy mellettem nekem csak egy kép kell,
egyedül maradok nem úgy van hogy dobott váltok,
senki mellett nem érezném azt a boldogságot,
amit mellette éltem meg én minden egyes napon,
mert mellette éltem igazán minden egyes napom,
megfogadtam hogy téged soha nem vesztelek el,
és soha nem is foglak mert örökre bennem leszel,
ha kellek itt leszek a kezedet nem engedem el,
csak mondd hogy mellettem leszel hogy ne vesszek el!
Refrén
Már nem hallom a hangod és nem látlak téged,
elvesztem így egyedül semmit sem érek,
istenem dobj fényt a sötétben félek,
így nem vagyok más csak egy elveszett lélek!
2x
Verze 3
Nem viselek én már el senkit,
nem mutatok magamból semmit,
szenvedek ha kell de mennyit,
elvesztem a fájdalom elvitt,
elveszettnek érzem magam mert nem látom a szemed,
nem ölelek senkit meg rajtad kívül csak a szelet,
nem segítenek rajtam a szép szavak sem a szerek,
csak reménykedni tudok hogy vissza talál még ha szeret,
úgy rohan az idő de reménykedek keres,
mert minden egyes külön töltött perc felesleges,
de helyette megint a magány kopogtat az ajtón,
átadom neki magam és a fejem le hajtom,
a sötétben engem a hangod vezet,
a fény a csillogó szemed megyek csak nyújtsd a kezed,
űzd el a telet és én érted bármit meg teszek,
csak legyél mellettem mert nélküled elveszek!
Refrén
Már nem hallom a hangod és nem látlak téged,
elvesztem így egyedül semmit sem érek,
istenem dobj fényt a sötétben félek,
így nem vagyok más csak egy elveszett lélek!
2x
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
