|
|
|
ELSŐ VERSSZAK
Én hamar megkedvelem az embereket,
sokan mondják rám ezér': elmebeteg.
Mikor olyanokat mondok hogy: Szeretlek,
pedig még csak egy hete, ismerlek.
Ragaszkodok a megszokásaimhoz,
ez így volt akkor, maradjon így most.
Nem váltunk mer' ez így pont jó nekem,
hogy rossz az életem, én így szeretem.
Ötletek voltak, de mind eltaposva,
álmok, csókok hullanak a porba.
Tekinteted engem belül felemészt,
fájdalmat itt hagyva, nélküle tovább mész.
Elküldöm neked hogy megtudd az érzést,
át éld te is ugyanazt azt a nézést.
Eltörje neked is picinyke lelked,
mert velem ezt tette de te nem sejtetted..
ELSŐ REFRÉN
Töröld a könnycseppet nézz csak előre,
a boldogság jönne, de régen megöltem.
Mosolyom fejemre felvarrtam,
Biztos jó így mert ezt akartam.
Töröld a könnycseppet nézz csak előre,
a boldogság jönne, de régen megöltem.
Mosolyom fejemre felvarrtam,
Biztos jó mert én így akartam.
MÁSODIK VERSSZAK
Sokan mondták: egyedül halok.
Pedig minden őszinte mit magamból adok.
Szerelmes versek, puszik meg szavak,
hangosan kiáltom, de maradnak halkan.
Csendben osonok, surrannék melléd,
érezném hogy a kezed a kezemre tennéd.
Kerestelek eltűntél merre mentél,
nem szerettél, vagy nem is léteztél?
Leülök csendben a kék eget nézem,
látom hogy szar most a messzeségben.
Kiheverem majd egy nagy pofon csattan,
magánytól az elmém lassan be kattan.
Aztán jönnek a pici poharak sorban,
mindegyik eltűnik csendben és gyorsan.
A pohár alját nézve megértettem:
Hogy túl jó vagyok, és ez nem véletlen!
MÁSODIK REFRÉN
Töröld a könnycseppet nézz csak előre,
a boldogság jönne, de régen megöltem.
Mosolyom fejemre felvarrtam,
Biztos jó így mert ezt akartam.
Töröld a könnycseppet nézz csak előre,
a boldogság jönne, de régen megöltem.
Mosolyom fejemre felvarrtam,
Biztos jó mert én így akartam.
HARAMDIK VERSSZAK
Nevetek mikor már sírni kéne,
kacagok azon hogy miért bántott az élet.
Csak tovább sétálok mert nekem ez tetszik,
ilyenkor úgy érzem rendben van bent itt.
A gyomrom fölött meg a májam mellett,
meg található ez a közhelyes szervem.
Magamon nevetek pedig padlón a helyem,
ha szerelmet lelek azt úgy is elcseszem.
Minek jön meg minek kopogtat,
a szívem előtt várhat nyugodtan topoghat.
Ócska csemege lenne úgy érzem,
keress fel másokat hogy ne legyél tétlen!
HARMADIK ÉS NEGYEDIK REFRÉN
Töröld a könnycseppet nézz csak előre,
a boldogság jönne, de régen megöltem.
Mosolyom fejemre felvarrtam,
Biztos jó így mert ezt akartam.
Töröld a könnycseppet nézz csak előre,
a boldogság jönne, de régen megöltem.
Mosolyom fejemre felvarrtam,
Biztos jó mert én így akartam.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
