|
|
|
ELSŐ VERSSZAK
Én hamar megkedvelem az embereket,
sokan mondják rám ezér': elmebeteg.
Mikor olyanokat mondok hogy: Szeretlek,
pedig még csak egy hete, ismerlek.
Ragaszkodok a megszokásaimhoz,
ez így volt akkor, maradjon így most.
Nem váltunk mer' ez így pont jó nekem,
hogy rossz az életem, én így szeretem.
Ötletek voltak, de mind eltaposva,
álmok, csókok hullanak a porba.
Tekinteted engem belül felemészt,
fájdalmat itt hagyva, nélküle tovább mész.
Elküldöm neked hogy megtudd az érzést,
át éld te is ugyanazt azt a nézést.
Eltörje neked is picinyke lelked,
mert velem ezt tette de te nem sejtetted..
ELSŐ REFRÉN
Töröld a könnycseppet nézz csak előre,
a boldogság jönne, de régen megöltem.
Mosolyom fejemre felvarrtam,
Biztos jó így mert ezt akartam.
Töröld a könnycseppet nézz csak előre,
a boldogság jönne, de régen megöltem.
Mosolyom fejemre felvarrtam,
Biztos jó mert én így akartam.
MÁSODIK VERSSZAK
Sokan mondták: egyedül halok.
Pedig minden őszinte mit magamból adok.
Szerelmes versek, puszik meg szavak,
hangosan kiáltom, de maradnak halkan.
Csendben osonok, surrannék melléd,
érezném hogy a kezed a kezemre tennéd.
Kerestelek eltűntél merre mentél,
nem szerettél, vagy nem is léteztél?
Leülök csendben a kék eget nézem,
látom hogy szar most a messzeségben.
Kiheverem majd egy nagy pofon csattan,
magánytól az elmém lassan be kattan.
Aztán jönnek a pici poharak sorban,
mindegyik eltűnik csendben és gyorsan.
A pohár alját nézve megértettem:
Hogy túl jó vagyok, és ez nem véletlen!
MÁSODIK REFRÉN
Töröld a könnycseppet nézz csak előre,
a boldogság jönne, de régen megöltem.
Mosolyom fejemre felvarrtam,
Biztos jó így mert ezt akartam.
Töröld a könnycseppet nézz csak előre,
a boldogság jönne, de régen megöltem.
Mosolyom fejemre felvarrtam,
Biztos jó mert én így akartam.
HARAMDIK VERSSZAK
Nevetek mikor már sírni kéne,
kacagok azon hogy miért bántott az élet.
Csak tovább sétálok mert nekem ez tetszik,
ilyenkor úgy érzem rendben van bent itt.
A gyomrom fölött meg a májam mellett,
meg található ez a közhelyes szervem.
Magamon nevetek pedig padlón a helyem,
ha szerelmet lelek azt úgy is elcseszem.
Minek jön meg minek kopogtat,
a szívem előtt várhat nyugodtan topoghat.
Ócska csemege lenne úgy érzem,
keress fel másokat hogy ne legyél tétlen!
HARMADIK ÉS NEGYEDIK REFRÉN
Töröld a könnycseppet nézz csak előre,
a boldogság jönne, de régen megöltem.
Mosolyom fejemre felvarrtam,
Biztos jó így mert ezt akartam.
Töröld a könnycseppet nézz csak előre,
a boldogság jönne, de régen megöltem.
Mosolyom fejemre felvarrtam,
Biztos jó mert én így akartam.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
