|
|
|
Hold me, I need you standing by my side
Guide me when something isn't feeling right.
I can see perfectly
I can hear your thought inside of me.
I will say - come what may
Let us jump and fly away.
Fill me with never-ending, healing love
For you have fallen from above.
Call me when you are feeling down or low
To you I always gladly go.
I can see, I will be
I can feel, it is real.
I can hear your thoughts inside of me.
I will stay, I will pray
I won't sway, come what may
Let us jump and fly away.
When we're up in the skies
Life is full of surprise
When you lay down your tears on the gloomy clouds
But you already know
There is no need to show
For I see your glow
Because I trust you so.
Come on and live the moment, I'm behind you
Do not fear, I'll always find you here
We are feeling the same
Such a happy refrain
No time for pain. There's no place for shame.
Fill me with everlasting, sacred light
And I will help with all my might
Lead me when I'm stuck in a sorry plight
You know that I will always fight.
I can see, I will be
I can feel, it is real.
I can hear your thoughts inside of me.
I will stay, I will pray
I won't sway, come what may
Let us jump and fly away.
When we're up in the skies
Life is full of surprise
When you lay down your tears on the gloomy clouds
But you already know
There is no need to show
For I see your glow
Because I trust you so
Come on and live the moment, I'm behind you
Do not fear, I'll always find you here
I am feeling the same
Flying away
I believe that there's a perfect way
There is no other way
I see that everyday
Flying away
I believe that there's a perfect way
When we fly away.
When we're up in the skies
Life is full of surprise
When you lay down your tears on the gloomy clouds
But you already know
There is no need to show
For I see your glow
Because I trust you so
Come on and live the moment, I'm behind you
Do not fear, I'll always find you here
We are feeling the same
Such a happy refrain
No time for pain. There's no place for shame.
Az est beharangozója így szólt
A magyar alternatív zene egyik legsokszínűbb alakjaként megjárta a Quimbyt, A Hiperkarmát, a Kispál és a Borzt, a Balaton együttest, és a mai napig énekel a Budapest Bárban. A konzervatóriumba és a Zeneműre is járt, és bár nem végezte el egyiket sem, mégis országos hírnévre tett szert. Most pedig hozzánk is ellátogat!
De hogy ki is ő?
Frenk adatlapját és dalszövegeit itt találod.
Ő Torma Gábor, ismertebb nevén Frenk. A dunaújvárosi születésű zenész a legnagyobb magyar alter zenekarok után mára saját produkcióját helyezi a középpontba. Játszik zongorán, szintetizátoron, gitáron és dobon is, valamint saját szövegeit is ő írja. Egy ilyen multitálentum élete remek alapanyag lesz állandó vendégeinknek, a Momentán Társulatnak is, akik az énekes Péterfy Borival való beszélgetése során szokásához híven a sarokpontokat jeleníti majd meg impro formájában.
Ezután pedig Frenk természetesen a húrokba csap és egy akusztikus koncert keretein belül eljátssza új valamint klasszikus dalait is.
Műsorvezető: Péterfy Bori
Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
TUDÓSÍTÁS
Frenk, azaz Torma Gábor ikonikus és megkerülhetetlen alakja a magyar alternatív zenei vérkeringésnek. A fentebb felsorolt zenekarokat megjárt zenész ma már saját neve alatt alkot és amellett, hogy több nagylemeze is megjelent – a legutóbbi 2022 októberében Abszolút szabadon címmel, tele politikai és társadalomkritikai gondolatokkal. Természetesen a Frenkre jellemző melankólia sötét, mégis csillogó csomagoló-papírjába burkolva.
Melankólia. Képtelen vagyok felidézni olyan pillanatot, amikor mosolyogni láttam volna a Frenket. Valamiféle apatikus némaságot véltem inkább felfedezni rajta, akárhányszor láttam – többnyire más előadók koncertjén –, és ezért is figyeltem fel a Hajógyár és az A38 hajó közös szervezésében megvalósult beszélgetős estre. Végre lehetőségem lesz hallgatni, ahogyan mesél. Magáról, az alkotói folyamatról, a gyakran Salvador Dali-ra, olykor Lugosi Béla Drakulájára hajazó külső mögé rejtőző emberről, Torma Gáborról. Kemény drog-ról, Nagyvárosi éjszakákról, a Meztelen szemekkel szemlélt világának nézeteiről és hogy Vissza a föld alá vajon ki vágyik?
Idéztem a szerzeményeinek címeit, s miközben emlékeztetőül átfutottam a tracklistákat, s nézegettem a borítókat, reméltem, hogy portré-beszélgetés során választ kapok a sokakat érdeklő kérdésekre:
Vajon milyen ember igazából Frenk?
Milyen Frenk viszonya a saját szexualitásával, amelynek vetületei oly’ sokszor megjelennek a dalaiban?
Miért erősít rá ennyire a szürreális külsőre, viselkedésre és mentalitásra? Önsorsrontó és/vagy kiváló előadóművész-színész, aki a színpadon cirkuszt ad a népnek?
Mindig kívülálló volt és ez vezetett el azokhoz a dalszövegekhez, amelyeket napjainkban ír?
Miért nem fejezte be a konzervatóriumot és hogyan jutott el a jazztől a ma általa képviselt stílusig, amely a mainstream-be biztosan nem, de az underground-ba is nehezen illeszthető be?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben az estére készülve.
Péterfy Bori jelenség. Frenkkel a színpadon ülve, a moderátor szerepében pedig – ahogyan énekesnőként és színésznőként is kiváló. Olyasvalaki kérdezte ezen az estén a főszereplőt, aki ismeri a hazai zenei szcénát, annak minden napsugaras és árnyékos oldalával együtt. Értő szavakkal és attitűddel közelített tehát Frenkhez is.
Minden ellen lázadj, de legfőképpen önmagad ellen
- vallja Frenk.
Gyerekkorától magázza őt a családja.
Amikor a gyerekkoráról mesél, mintha zavarban lenne. Heves kézmozdulatokkal mesél arról, hogy már három évesen vezényelt a babakocsiban. És egészen korán eldöntötte, hogy zenész lesz. Ezzel együtt - ahogyan ő fogalmaz - soha nem volt rendszerkompatibilis, nem fogadta be őt igazán egyetlen közösség sem. Most sem illeszkedik egyetlen hazai zenei platform koncepciójába sem, de ezen felületek kínálatáról is megvan a véleménye. Amikor konzervatóriumba járt, akkor is rendszeresen botrányokba keveredett, lázadt a világ és önmaga ellen is. (Megivott az iskola aulájában egy üveg piát pusztán fogadásból és dohányzott a tanárok előtt, csak hogy bosszantsa őket.)
Ezzel együtt tény, hogy már kilenc éves korában három hangszeren játszott. (Máig a lemezei minden hangszerét - a fúvósok kivételével - ő maga játssza fel.)
Melankólia? Ahogyan gesztikulált, sztorizott, ahogyan élt a színpadon, abban nyoma sem volt búbánatnak. De tartom, hogy alig mosolygott. Végtelenül érdekes történeteket mesélt nagyon-nagyon szórakoztató formában svéd fehér éjszakákról, drogmámoros cateringről és a Robert Plant-tel való találkozásáról.
Frenk annyira élvezetesen adja elő az élete történetét, hogy stand-up komédista is lehetne. Sikere lenne. Nem politizál nyíltan és a dalaival sem akar megmondó-emberré válni. Azt vallja, hogy a művészet és főként a zene nagyon sokrétű. Az új lemeze kinyilatkoztatás, de hozzáteszi, hogy a következő nem lesz az. Mert a művészetnek és az alkotói folyamatnak nem az a célja, hogy kifejezze a politikai témájú gondolatokat. Frenket ez nem érdekli. Nem akar hazugságban élni és a hazugságot bevonzani.
Nem kaptam ugyan, választ minden kérdésemre, de az este minden bizonytalan várakozásomat felülmúlta. Frenknek - ahogyan Péterfy Bori fogalmaz - nem ott lenne a helye, ahol most van. Sokkal magasabban, elismertebben kellene jelen lennie a zenei életben. Nem csak a hazaiban.
Zenéje és szövegei mellett Frenk lényének rajongójává válni nagyon könnyű. Magával ragadó este volt.
- Az igazság az számomra, amit én gondolok, de senkinek nem akarom megmondani, hogy mit tegyen. A lényeg az alkotás maga - mondta Frenk.
A beszélgetést időnként megszakította a Momentán Társulat intermezzója, amely Frenk életére reflektált, a művésszel történtek fiktív verzióját adták elő. Közepesen viccesen.
S természetesen Frenk minikoncerttel zárta az estét.
Fotók: Zeneszöveg.hu
