Előadó: | MC Try |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Hip hop |
Címkék: | Keressük! |
1. vsz: Bánd meg bűnöd, bánd meg amit tettél,
Menj vissza az úthoz, ahová nem mentél,
Csak tedd fel a kezed, ha rossz emberek járnak,
Mert akkor tudod a jók, csak a felhők fölé szállnak,
Elkövettél hibákat, de a megbánás az segít,
A tűz ha tombolsz a felhők fölé repít,
Csak szedd össze emléked és szállj le a mélybe,
Óvd meg azt ki tudod egyedül még félne,
Ne hazudj, ne csalj, tedd azt ami tetszik,
Ne vágj át senkit mert akkor Ők is ezt teszik,
A rossz elrabolhat, de hogy visszajössz-e tőled áll,
Az eddigi sérelmekért, bosszút állni milyen már,
Bánatban örömben, a barátok még szeretnek,
Ha rosszul teszel valamit még mindig nem nevetnek,
Segít az ösvény, nem buktat a fösvény,
Ha rosszul teszel valamit jelentkezz önként,
A testvérek a halálig kísérik az életem,
Unalmas lenne életük mondták nélkülem,
Bánd meg tetteid miket rossz úton jártál,
Keresd meg azokat kikre oly sokáig vártál!
Refr.: Bánd meg testvér, bánd meg amit tettél,
Dobd ki a cuccokat mit oly sokáig szedtél,
Tedd fel a kezed és énekeld el velem, 2x
Bedugom a fülem és lehunyom a szemem.
2. vsz.: Megbánnám Én bűneim de a lelkem nem engedi,
A lelkemet az ördög a pókerre még felteszi,
Elfeledett emlékek mik marják még a sebeim,
Rég megbánt hibáim mi miatt csukva tartom szemeim,
Rengeteg társam trében úszva látom,
Ezért a megváltást éjjel-nappal várom,
Szánom-bánom a hibáim mit megtettem,
Előszedem emlékeim, mit oly rég el feledtem,
Igazság az nincs, jegyezd meg ezt ember,
Mindenki csak hazudik, mikor reggel fel kel,
Szedd össze a családod és becsüld meg hogy élhetsz,
Készülj fel a napra, mikor már csak félhetsz,
Szárad a por, mit elmosott az eső,
Az életem nem színezi, semmiféle festő,
Macskaköves utakon, szabadon járd utadat,
Bánd meg az életed és akkor az Isten jót mutat!
Refr. 2x
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park