|
|
|
|
|
| Előadó: | Fekete Bárány |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rock |
| Címkék: | Keressük! |
Mily régóta hordom ezt a kétszínű életet,
Vajon meddig kell még játszanom ezt a hálátlan szerepet?
Nem mutatni, hogy fáj, akkor sem ha beleszakad a szívem,
Ölelni őszintén, mikor ölni volna kedvem.
Simogatni gyengéden, pedig kezem ökölbe szorítanám,
Kacagni önfeldten, ha fájdalmam ordítanám.
Elrejteni, hogy ne lássák az arcomra égett könnyeket,
Magamba fojtani a robbani vágyó érzéseket.
Feledni a sok gonoszságot, mit nap mint nap tesznek velem,
Hírdteni vak elszántsággal a mindent átható szeretet.
Zokszó nélkül tűrni gőgös arcok gúnyos mosolyát,
Minden sértő szónál úgy tenni, mintha nem is hallanám.
Nem észrevenni a mélyen elítélő tekinteteket,
Játszani a bolondot, aki mindenen csak nevet.
Lehajtott fejjel várni az el nem jövő felodozásra,
Rendületlenül hinni az ember végtelen jóságában.
Pedig mily könnyű lenne gyűlölni, elereszteni bosszúra szomjas dühömet,
Kóbor kutyákkal tépetni szét s a férgekre bízni rothadt testedet.
Mérgező húsod a tűző napra tenni, míg ki nem szikkad a pokoli hőségbe,
A maradékot disznók elé vetni, bár tőled még ők is undorodva fordulnának el.
Mert lelked mélyén romlottság burjánzik, hát miféle lény adott neked életet?
Nézz magadba, ha egy nap majd eltűnsz, senki nem keres és nem sirat meg!
S én mégis féltelek, hisz a vérem vagy, ó, ember, érted szenvedek,
Tudom szívedben a jóság egyszer eltépi láncaid és eluralja egész éjjeled.
S, mint egy csodaszép virág, benned is kihajt majd a feltétel nélküli szeretet,
Megszabadít téged a félelemtől, új értelmet ad az életednek.
Akkor majd te is nevetve állod a kínt, s minden rádmért ütéssel erősebb leszel,
Átöleled ki beléd döfi kését, s barátoddá fogadod halálos elleneségedet.
Próza:
S mikor a gyűlölet erőszakra éhesen, a kéjtől felajzva, újra és újra húsodba vág,
Te minden egyes alkalommal harag nélkül suttogod majd: köszönöm,
S dalolva hívod a következő csontig hatoló ostorcsapást.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
