|
|
|
1
Probléma sok van, megoldás kevés.
Ha elbuksz jön egy, új felismerés:
Ez se megy már, úgy mint rég,
amikor a fényképedet, tépi szét!
Azt mondod rögtön fáj a szíved,
nem érted isten veled miért teheti meg:
Hogy darabokra hulljon az életed,
szikra lobban, kiáltom ég veled!
Kevés volt az érzelem, mit szíved diktált,
nem számolok le, a haraggal így már.
Hogy elfeledtél, nem szerettél,
eldobtad mire eddig szert tehettél.
Mit én adtam: üres szavak, emlékek,
én tovább viszem, de te ne is emlékezz.
Rám, hogy veled voltam léteztem,
eldobtál magadtól, nem maradtál tévedtem!
REFRÉN
Mért futunk nem értem esztelenül,
ha jönnek a gondok, elmenekülsz.
Állj fel a világnak mutasd meg,
Kitartasz így nem bukhatsz el! x2
2
Volt kinek, fájdalmat okoztam,
nem akartam hidd el csak a magányomat fokoztam.
Elfelejtettem, lassan a régit,
hogy a rosszaknak jobb, szerintem tévhit.
Mer' itt van a probléma, az elméket hibás,
nem tesz boldoggá, a drog meg az ivás.
Mégis a szavaim undorral nézed,
kereshetnénk hogy ki itt a féreg!
Én alkottam valamit, te semmit nem érsz el,
ha fellépni hívnak úgyse te mész el!
Most nézel hogy, mi bajom van,
hogy bunkó lettem ti tehettek róla.
Eddig rendes voltam meg őszinte,
de pár ember már fel bőszített.
Higgyétek el már nincs sok hátra,
nem futok többet: szembeszálltam!
REFRÉN
Mért futunk nem értem esztelenül,
ha jönnek a gondok, elmenekülsz.
Állj fel a világnak mutasd meg,
Kitartasz így nem bukhatsz el! x2
3
Legyek gyilkos, ezt mondják a hírek.
Szétrakod a lábad, nyersz mer' ez így megy.
Ilyen a média akinek van pénze költ,
drága kövekkel, a zsebeit tölt.
Hogy honnan fúj a szél csak a Jóisten érzi,
a magad fajta ezt undorral nézi.
Sarokba állva, nem kéne hagyni,
ami jár nekünk azt persze meg kéne adni.
A célja mégis ennek a dalnak,
a fotelbe a lábad keresztbe rakva.
Állj fel onnan és húzd ki a kardod,
ne fuss el hanem vívd meg a harcod.
Bármilyen nehéz akadály lesz,
előtted, soha ne állj meg!
Lépj ki a házból most vagy soha,
ha nyersz én mondtam eljuthatsz oda!
REFRÉN
Mért futunk nem értem esztelenül,
ha jönnek a gondok, elmenekülsz.
Állj fel a világnak mutasd meg,
Kitartasz így nem bukhatsz el! x4
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
