



1
Vedd el az életem csak ezt kívánom,
a pokol tüzét, epedve kivárom.
Mert túl jó a világ és én vagyok a rossz,
de nem én vagyok ki mások lelkébe tapos.
Álmaimat, feladnám érted,
szeretlek de ezt csak te nem érted.
Szívedet kértem, mindig reméltem,
hogy én leszek az ki egy rózsát mellékel.
A búcsúlevél mellé mit neked írt.
összes sorom, a lapomon sírt.
Néma szavak hagyják el ajkaim,
félek tőled ezért nem tudom ki mondani.
Leírom úgy talán megérted,
hogy a rózsa és a szívem a melléklet.
Örökre fájó számomra emléked,
írjak neked valamit, tessék te kérted!
REFRÉN
Nem maradt más csak egy melléklet,
mi belevésődött az elmémbe!
Örökre már csak emlék lett,
nem kérlek arra hogy emlékezz!
Nem maradt más csak egy melléklet,
mi belevésődött az elmémbe!
Örökre már csak emlék lett,
nem kérlek arra hogy emlékezz..
2
Nem is gondoltad, hogy egyszer itt lesz kéznyomom,
vértől ázva, itt marad a papíron.
Szívemnek egy darabja hozzád érkezik,
nem hittem én se hogy mégis létezik.
Fájó az érzés, széttépném magam,
szeretni tudnád ne is tagadd!
Ne is tagadd, tudom mit érzel,
ő nem szeret téged, hiába kéred!
Istenem segíts! Sokszor kértem,
hogy hallasz engem néha kétlem!
Számba adod a szavakat hogy helyetted írjak,
ki nem látja mit, az tényleg színvak.
Színtelen foltok, elmém gödrében,
ott ülök a rímek sötét ölében.
Elringatnak hangok az éjben,
remélem lesz ki őrzi emlékem!
REFRÉN 1x
3
Eltávoznék a világból, itt hagynám a sok szrt,
meghalt minden mi itt marasztalt!
Mi életben tartott, mi szép és jó volt,
kialudt a remény mi szívemben tombolt.
Nem lesz ki gyászol, nem lesz ki sirat,
nem lesz életem fejezete vigasz.
Eltűnök majd ez így lesz helyes,
mindenki őszinte aki, eltemet!
Őrizd emlékem erre kérlek csak,
szívem tüzében, te voltál a jégcsap.
Mi nem olvadt el rendíthetetlenül,
mi sötét szilánkoktól megmenekült.
Te voltál a fény, lelkem sötétjében,
te voltál a szív agyam rejtekében.
Te voltál és még mindig te vagy,
aki tőlem egy utolsó levelet kap!
REFRÉN 1x
4
Kard a szívembe, nehéz az élet.
Ki tanított, szeret, elfogad, vezérel.
Búcsúlevél az asztalon hagyva,
véres a toll, de élek a dalban!
REFRÉN 1x



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.