|
|
|
1
Vedd el az életem csak ezt kívánom,
a pokol tüzét, epedve kivárom.
Mert túl jó a világ és én vagyok a rossz,
de nem én vagyok ki mások lelkébe tapos.
Álmaimat, feladnám érted,
szeretlek de ezt csak te nem érted.
Szívedet kértem, mindig reméltem,
hogy én leszek az ki egy rózsát mellékel.
A búcsúlevél mellé mit neked írt.
összes sorom, a lapomon sírt.
Néma szavak hagyják el ajkaim,
félek tőled ezért nem tudom ki mondani.
Leírom úgy talán megérted,
hogy a rózsa és a szívem a melléklet.
Örökre fájó számomra emléked,
írjak neked valamit, tessék te kérted!
REFRÉN
Nem maradt más csak egy melléklet,
mi belevésődött az elmémbe!
Örökre már csak emlék lett,
nem kérlek arra hogy emlékezz!
Nem maradt más csak egy melléklet,
mi belevésődött az elmémbe!
Örökre már csak emlék lett,
nem kérlek arra hogy emlékezz..
2
Nem is gondoltad, hogy egyszer itt lesz kéznyomom,
vértől ázva, itt marad a papíron.
Szívemnek egy darabja hozzád érkezik,
nem hittem én se hogy mégis létezik.
Fájó az érzés, széttépném magam,
szeretni tudnád ne is tagadd!
Ne is tagadd, tudom mit érzel,
ő nem szeret téged, hiába kéred!
Istenem segíts! Sokszor kértem,
hogy hallasz engem néha kétlem!
Számba adod a szavakat hogy helyetted írjak,
ki nem látja mit, az tényleg színvak.
Színtelen foltok, elmém gödrében,
ott ülök a rímek sötét ölében.
Elringatnak hangok az éjben,
remélem lesz ki őrzi emlékem!
REFRÉN 1x
3
Eltávoznék a világból, itt hagynám a sok szrt,
meghalt minden mi itt marasztalt!
Mi életben tartott, mi szép és jó volt,
kialudt a remény mi szívemben tombolt.
Nem lesz ki gyászol, nem lesz ki sirat,
nem lesz életem fejezete vigasz.
Eltűnök majd ez így lesz helyes,
mindenki őszinte aki, eltemet!
Őrizd emlékem erre kérlek csak,
szívem tüzében, te voltál a jégcsap.
Mi nem olvadt el rendíthetetlenül,
mi sötét szilánkoktól megmenekült.
Te voltál a fény, lelkem sötétjében,
te voltál a szív agyam rejtekében.
Te voltál és még mindig te vagy,
aki tőlem egy utolsó levelet kap!
REFRÉN 1x
4
Kard a szívembe, nehéz az élet.
Ki tanított, szeret, elfogad, vezérel.
Búcsúlevél az asztalon hagyva,
véres a toll, de élek a dalban!
REFRÉN 1x
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
