|
|
|
1
Vedd el az életem csak ezt kívánom,
a pokol tüzét, epedve kivárom.
Mert túl jó a világ és én vagyok a rossz,
de nem én vagyok ki mások lelkébe tapos.
Álmaimat, feladnám érted,
szeretlek de ezt csak te nem érted.
Szívedet kértem, mindig reméltem,
hogy én leszek az ki egy rózsát mellékel.
A búcsúlevél mellé mit neked írt.
összes sorom, a lapomon sírt.
Néma szavak hagyják el ajkaim,
félek tőled ezért nem tudom ki mondani.
Leírom úgy talán megérted,
hogy a rózsa és a szívem a melléklet.
Örökre fájó számomra emléked,
írjak neked valamit, tessék te kérted!
REFRÉN
Nem maradt más csak egy melléklet,
mi belevésődött az elmémbe!
Örökre már csak emlék lett,
nem kérlek arra hogy emlékezz!
Nem maradt más csak egy melléklet,
mi belevésődött az elmémbe!
Örökre már csak emlék lett,
nem kérlek arra hogy emlékezz..
2
Nem is gondoltad, hogy egyszer itt lesz kéznyomom,
vértől ázva, itt marad a papíron.
Szívemnek egy darabja hozzád érkezik,
nem hittem én se hogy mégis létezik.
Fájó az érzés, széttépném magam,
szeretni tudnád ne is tagadd!
Ne is tagadd, tudom mit érzel,
ő nem szeret téged, hiába kéred!
Istenem segíts! Sokszor kértem,
hogy hallasz engem néha kétlem!
Számba adod a szavakat hogy helyetted írjak,
ki nem látja mit, az tényleg színvak.
Színtelen foltok, elmém gödrében,
ott ülök a rímek sötét ölében.
Elringatnak hangok az éjben,
remélem lesz ki őrzi emlékem!
REFRÉN 1x
3
Eltávoznék a világból, itt hagynám a sok szrt,
meghalt minden mi itt marasztalt!
Mi életben tartott, mi szép és jó volt,
kialudt a remény mi szívemben tombolt.
Nem lesz ki gyászol, nem lesz ki sirat,
nem lesz életem fejezete vigasz.
Eltűnök majd ez így lesz helyes,
mindenki őszinte aki, eltemet!
Őrizd emlékem erre kérlek csak,
szívem tüzében, te voltál a jégcsap.
Mi nem olvadt el rendíthetetlenül,
mi sötét szilánkoktól megmenekült.
Te voltál a fény, lelkem sötétjében,
te voltál a szív agyam rejtekében.
Te voltál és még mindig te vagy,
aki tőlem egy utolsó levelet kap!
REFRÉN 1x
4
Kard a szívembe, nehéz az élet.
Ki tanított, szeret, elfogad, vezérel.
Búcsúlevél az asztalon hagyva,
véres a toll, de élek a dalban!
REFRÉN 1x
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
