|
|
|
1
Vedd el az életem csak ezt kívánom,
a pokol tüzét, epedve kivárom.
Mert túl jó a világ és én vagyok a rossz,
de nem én vagyok ki mások lelkébe tapos.
Álmaimat, feladnám érted,
szeretlek de ezt csak te nem érted.
Szívedet kértem, mindig reméltem,
hogy én leszek az ki egy rózsát mellékel.
A búcsúlevél mellé mit neked írt.
összes sorom, a lapomon sírt.
Néma szavak hagyják el ajkaim,
félek tőled ezért nem tudom ki mondani.
Leírom úgy talán megérted,
hogy a rózsa és a szívem a melléklet.
Örökre fájó számomra emléked,
írjak neked valamit, tessék te kérted!
REFRÉN
Nem maradt más csak egy melléklet,
mi belevésődött az elmémbe!
Örökre már csak emlék lett,
nem kérlek arra hogy emlékezz!
Nem maradt más csak egy melléklet,
mi belevésődött az elmémbe!
Örökre már csak emlék lett,
nem kérlek arra hogy emlékezz..
2
Nem is gondoltad, hogy egyszer itt lesz kéznyomom,
vértől ázva, itt marad a papíron.
Szívemnek egy darabja hozzád érkezik,
nem hittem én se hogy mégis létezik.
Fájó az érzés, széttépném magam,
szeretni tudnád ne is tagadd!
Ne is tagadd, tudom mit érzel,
ő nem szeret téged, hiába kéred!
Istenem segíts! Sokszor kértem,
hogy hallasz engem néha kétlem!
Számba adod a szavakat hogy helyetted írjak,
ki nem látja mit, az tényleg színvak.
Színtelen foltok, elmém gödrében,
ott ülök a rímek sötét ölében.
Elringatnak hangok az éjben,
remélem lesz ki őrzi emlékem!
REFRÉN 1x
3
Eltávoznék a világból, itt hagynám a sok szrt,
meghalt minden mi itt marasztalt!
Mi életben tartott, mi szép és jó volt,
kialudt a remény mi szívemben tombolt.
Nem lesz ki gyászol, nem lesz ki sirat,
nem lesz életem fejezete vigasz.
Eltűnök majd ez így lesz helyes,
mindenki őszinte aki, eltemet!
Őrizd emlékem erre kérlek csak,
szívem tüzében, te voltál a jégcsap.
Mi nem olvadt el rendíthetetlenül,
mi sötét szilánkoktól megmenekült.
Te voltál a fény, lelkem sötétjében,
te voltál a szív agyam rejtekében.
Te voltál és még mindig te vagy,
aki tőlem egy utolsó levelet kap!
REFRÉN 1x
4
Kard a szívembe, nehéz az élet.
Ki tanított, szeret, elfogad, vezérel.
Búcsúlevél az asztalon hagyva,
véres a toll, de élek a dalban!
REFRÉN 1x
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
