|
|
|
| Előadó: | VMX |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
MC VMX # 1
Egyedül maradtam lelkem szikrázik,
esőben lépkedek, szívem megázik
Egy könnycsepp legördül, majd lehullik a földre
emléked megmarad, szeretlek örökre!
Egyedül küzdöttem senki nem volt velem,
mindenki ellenem ordítják a nevem.
Mégis itt vagyok, tovább megyek, segíts,
az életed végén, ihletet meríts!
És küzdj tovább még, akkor is ha fáj,
ha a világ összedől, és sötétben állsz!
Lépj tovább, tedd meg a lépést!
Lépj tovább, felejtsd el mit éreztél!
Fogd fel, több levelet úgysem ír,
nem a te válladon, hanem másén sír.
Fogd fel ne sírj utána kérlek,
de többet ne nézz a szemébe..
GALAMBOS MARIETTA # REFRÉN
Mennék, tépném a láncokat
angyalok lejtik táncukat
bilincsben, sápad arcom
küzdök még vívom a harcom! x2
MC VMX # 2
Sokan visszafognak, gátolnak, húznak,
de van ki tol előre és nem néz vissza!
Ne érdekeljen ki voltam, csak az hogy most ki vagyok,
az égen tőlem, ragyognak a csillagok!
Bízom abban, mire mások azt mondják:
lehetetlen, és utána feladják!
Nem voltam kitartó de megtanultam:
halál vagy élet. Én választottam!
De néha megbánom mikor magányba zárva,
magammal beszélek és ordítok párat.
Mert megölne az énem ha tudna egyszer,
még mielőtt kiejteném a neved.
Elhagynám a világom a sötét múlta,
majd visszatérve, megpróbálnám újra.
De akkor már csak a Rap maradna,
nem bízok másban csak magamban!
GALAMBOS MARIETTA # REFRÉN
Mennék, tépném a láncokat
angyalok lejtik táncukat
bilincsben, sápad arcom
küzdök még vívom a harcom! x2
MC VMX # 3
A magányt már, tényleg szeretem!
Lehülyéznek senki nem szólít a nevemen!
Küzdök azért, ne okozzak csalódást,
hiába az álmaim: szerteszét rombolták.
Tapossatok tovább már úgysem érzem,
belülről ezer sebből vérzek.
A tollba markolok mit nem vehettek el!
A világom álmodtam: eltemethetem!
Hol eddig, fényben hempereghettem,
mindenem, máglyára vethetem!
Szívem lehúz, magasra szállnék,
onnan figyelném, hogy ki az aki rám néz.
Mert itt hagynám senki, nem jönne velem,
kezem remeg, papírra vetem.
A szemem könnyes a szívem tiszta,
sapkám a fejemen, így teljes a lista!
GALAMBOS MARIETTA # REFRÉN
Mennék, tépném a láncokat
angyalok lejtik táncukat
bilincsben, sápad arcom
küzdök még vívom a harcom! x4
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
