|
|
|
| Előadó: | Stoky |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | rap / hip-hop / r&b |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Hajtottam bármennyire fájt.
Tudtam,kell egy igaz társ.
Egy lapra mindent feltettem.
Semmit nem felejtettem.
Miközben az idő eljárt felettem.
1. Versszak:
Arról szól ez a szám,hogy kinek köszönhetem meg.
Hogy idáig eljutottam,és ezt a kort megélhettem.
Sokan mellettem álltak,de mégtöbben utáltak.
Tisztelet azoknak kik végig mellettem álltak.
Az élet nem egyszerű játék,kellenek társak hozzá.
Hogy jól szórakozzál,és ne unatkozzál.
Az utam nem volt mindig egyenes,voltak kitérők.
Volt néhány kellemetlen élmény,múlt mi kísértő.
Sokszor kellett segítség,mikor egyedül nem bírtam.
Voltak szerető barátok,kik mellett a csatát vívtam.
Megfontolandó tanácsok,mit a szülőktől kaptam.
Előfordult párszor,hogy senkire nem hallgattam.
Belátom néha hibáztam,de tanultam belőle.
Leporoltam magam,és csak hajtottam előre.
Megtaláltam a helyem,végtelen köszönet Nektek.
A családomnak,barátoknak,és a szerelmemnek.
Refrén (1x) :
2. Versszak:
Sokat aggódtál értem,és ezért köszönöm anya.
De még ma is tróger vagyok,és lóg rajtam a gatya.
Felnőttem nagyon hamar,mert megtanítottál látni.
Dolgokat felfogni,és az emberekkel bánni.
Mikor bánatom volt,Te törölted le a könnyem.
Mindig mellettem álltál,veled az élet könnyebb.
Neked köszönhetem azt is hogy én világra jöttem.
A terheket,mik a vállad nyomták a mélybe löktem.
Nem feledkezem meg még a 2 testvéremről.
Lehet sokat veszekedünk,de az én szívemből...
Nem kerültök ki soha,hisz 1 vérből valók vagyunk.
Amíg élünk,anyánk arcán mosolyt hagyunk.
Belátom néha hibáztam,de tanultam belőle.
Leporoltam magam,és csak hajtottam előre.
Megtaláltam a helyem,végtelen köszönet Nektek.
A családomnak,barátoknak,és a szerelmemnek.
Refrén (1x)
3. Versszak:
Akiket tesóként szeretek,az igaz barátok.
Mindig széles mosollyal gondolok vissza rátok.
Az a jópár balhé,meg a rengeteg buli.
Nem törlöm ki az emlékezetemből az tuti.
Még ma is összetartunk,ez egy örök kötelék.
Soha nem éreztem azt még,hogy belőlük elég.
A legnagyobb tisztelet az amit ők tőlem kapnak.
Mert náluk otthonra leltem,és mindig meghallgattak.
Végül a barátnőm,kiért bármit megadnék.
Ha tudhatnám,egész életemre vele maradhatnék.
Hála Neked feltétel nélkül tudlak szeretni.
Egy dolgot tudok csak;SOHA nem foglak elengedni.
Belátom néha hibáztam,de tanultam belőle.
Leporoltam magam,és csak hajtottam előre.
Megtaláltam a helyem,végtelen köszönet Nektek.
A családomnak,barátoknak,és a szerelmemnek.
Refrén (1x)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
