|
|
|
Ez az este más mint a többi ez a dal csak rólunk szól
Összebújva csak te meg én a párnák közt valahol!
Várj most ne mozdulj csak hagyd én vezetlek
Pillantásod több mint 1000 szó
Ahogy a perc múlik egyre közelebb érezlek
Nevetésed mámorító
Nem kérek többet, csak azt, hogy ez tartson örökké
Ahogy a tested a testemhez finoman ér
Elvarázsolsz, ahogy a kezeddel hozzám érsz
Hé most játszunk hajnalig
Az nem lehet hogy reggel véget ér
Bújjunk össze újra csak te meg én
Nem kérek többet, csak azt, hogy ez tartson örökké
Ahogy a tested a testemhez finoman ér
Veled minden csodás
Nevetésed a szívemnek szárny
Együtt a mámoron át
Nem akarok nélküled egy percet sem élni már
Tiéd mindenem mondd csak mit adhatnék még?
Ó ez a dal most csak miattad él.
