|
|
|
| Előadó: | Punnany Massif |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rendben Man |
|
Rendben Man |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A nő… furcsa egy teremtés
Wolfie:
Üres a hitelkártya, csak a hited bántja
Mondd, az egyik combod a másikat miért nem látja?
Amíg folyik a lé, minden oké, Erzsébetből Penelopé
Antik a kanapé, a romantika a napé
Annyi humor van benned, mint amennyi ész,
Nekem drágább vagy drágám, mint amennyit érsz
Mindened a státusz, a Symbol a szimbólum,
Kedvenc regényed a „Hogy élj faszikból?" fórum.
Csörög a zseb, pörög a far, vihet téged aki akar
Lehet neked az a baj, hogy Baja nem Dubai
Attól, hogy fal a férfi faj, mint a falafel,
Nem te vagy az érdekes, hanem a karakter
Bezzeg a dzsuva nem zavar, csak legyen rendben a haj
Kondi, szoli, műköröm, mely ápol és eltakar.
Oh-oh-ooh mely ápol és eltakar
refrén:
Nem csak egyedül te vagy ezen a világon! - Nézzél már körbe szét!
A szemed igen, de a szavaidat nem imádom! - Pillanatra maradj még!
Ide figyelj, nézz ide, ne oda el! - Nem veszed észre mit adok!
Ne a szerepekkel, hanem az eszeddel.
Rendben:
Szerte szét, a szinglilét szimplán terjed szét,
A syndicate szirénekké válnak a szende Cyntikék.
Pesti lányok, kisebb gáz fröccs, haladjatok fékkel
Rokonná válik az országnak lassan az egész 7 ker
Ha kisujjam nyújtom, tövéből húznád a bal karom
Ha jobban néznél ki, kizuhannál az ablakon
Minden szempont a szemkont
Hogy ezer irányba tetszelegj,
Itt az a foglalt dáma már, akin éppen fekszenek.
Csak a csokoládé nyugtat, ha rálátsz a csinosakra,
Aki a kicsit nem becsüli, az fürgén simogassa
Ha szeretem benned mi nincs, hát megkapom, ami van,
Ez az ürességek teljessége hétköznapian.
Aki belátta, lezseren „plezseri”, itt nincsen apelláta,
Inkább belül, mint kívül ragyogjál a sok aberráltra.
refrén:
Nem csak egyedül te vagy ezen a világon! - Nézzél már körbe szét!
A szemed igen, de a szavaidat nem imádom! - Pillanatra maradj még!
Ide figyelj, nézz ide, ne oda el! - Nem veszed észre mit adok!
Ne a szerepekkel, hanem az eszeddel.
Nem csak egyedül te vagy ezen a világon! - Nézzél már körbe szét!
A szemed igen, de a szavaidat nem imádom! - Pillanatra maradj még!
Ide figyelj, nézz ide, ne oda el! - Nem veszed észre mit adok!
Ne a szerepekkel, hanem az eszeddel.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
