|
|
|
| Előadó: | Különvélemény |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Czuczor András Söveges Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sövi
Egy újabb hajnal, megint ébredek a zajjal,
pedig alszik a város, az egész kurva ország álmos
ahogy én is. Olyan bosszantó meg szép is
látni felkelni a napot, meg azt, hogy ez is nyomott hagyott bennem.
De akkor miért nehéz a lelkem, miért érzem úgy,
hogy valamit még meg kell tennem? Tudom kinek kéne lennem,
ezért nehéz most az éjszakától búcsút vennem,
és a szart lenyelnem mindennap valaki ellen.
Máris érzem, hogy nem nyugtat meg ma semmi rossz a kezdet,
de ha vége lesz a napnak este hallgatom a csendet
benn a szobámban, bár ehhez kurva korán van.
Mint hideg víz, a napfény ébreszt, nem vagyok formában.
Az indulatok kordában, pedig folyton
szomjazom, mert kemények az álmok, éjjel kiszáradt a torkom.
Összefolynak a színek, ha kihámoztam a lényeget, összeállnak a hírek.
Ti kinek hisztek? A bábuk mozognak.
De a srácok talpon, egy új városrész épül.
Máshogy nem juthatsz előre, hiszen ez is munka nélkül
csak egy kasztrált dal, mert a tapasztalat azt súgja,
ha nem kelsz elég korán, akkor kibasznak a fajtáddal.
Ja, nagy a sodrás, minden napra jut egy talány,
ezer tonnás, nincsen válasz, nincs megoldás.
...de mit kezdjek egy kérdőjellel?
Már a péntek estét várom, de közbejött a hétfő reggel.
Refrén (Sövi):
Egy újabb hajnal, megint ébredek a zajjal,
pedig alszik a város, az egész kurva ország álmos
ahogy én is. Olyan bosszantó meg szép is
látni felkelni a napot, meg azt, hogy ez is nyomott hagyott bennem.
eNzim
25 óra nappal, ébren erőszakkal,
E-N-Z betű kirakó, egy íróasztal.
Teleszórva lappal, szövegrészletek pár darabja.
Szabad vagyok, de rabja, hát küldjetek el rehabra.
Mert írok folyamat éjt nappallá téve, más meg eladja,
A nagyobb fájdalmat az inszomnia, nem a seb adja.
...de már nem érdekel, mert míg
Tőlem be nem szart, kinyírja a balkán desszant,
de psszt...meg még sok hasonló gondolat,
amit hajnalhasadtáig András magában mondogat.
Száraz, repedt szájra, fekvő reflex cigi gyújtás,
A város éledezik, éhbér műszakra készül
A munkás, a hentes, vagy az irodai titkár;
Amit hajnalban érzek, el nem múlik már.
...a munkás, a hentes, vagy az irodai titkár;
Amit hajnalban érzek, el nem múlik már.
Refrén (eNzim)
Mert ez egy reggeli posta, rég elfáradt az üzenet.
Meditálj, csak tarts egy pillanatnyi szünetet.
Nem kell törődnöd minden apró zajjal,
Neked szól a hír, ami majd szóra bír, ha jön a hajnal.
Refrén (Sövi)
Egy újabb hajnal, megint ébredek a zajjal,
pedig alszik a város, az egész kurva ország álmos
ahogy én is. Olyan bosszantó meg szép is
látni felkelni a napot, meg azt, hogy ez is nyomott hagyott bennem.
Van valami, amit biztosan tudhatunk: ha zenéről van szó, Solére nem köntörfalaz, nem alkuszik meg és 100%-ban beleteszi magát az alkotásba.
Az előadóhoz kapcsolódó dalszövegek itt.
Ennek lenyomata a frissen megjelent, harmadik albuma, a III. is, az énekesnő eddigi talán legőszintébb anyaga, ami eklektikus hangzásvilágával izgalmasan és hitelesen mutatja be belső fejlődéstörténetét.
Solére, azaz Szigeti Zsófi új albuma egy nehéz életszakaszból inspirálódott, aminek feldolgozását sok aspektusból mutatják meg az új dalok – egyszerre sugároz sebezhetőséget, és az ebben rejlő hatalmas erőt is.
„Száz százalékban a szívemből írtam”
„Életem első lemeze volt ez, amitől féltem. Féltem, hogy mit fogok írni, féltem szembenézni a bennem zajló érzésekkel. A tavalyi évem minden eddiginél nehezebb volt, először éreztem azt, hogy nem akarom leírni, ami bennem van. Végül néhány hónap csend után megengedtem magamnak, hogy úgy forduljon ki belőlem a gyász, ahogy akar. Nem irányítottam, és így született a III, fun fact: a leglendületesebb zenei anyagom valaha.”
Bár a III. egy színtiszta poplemez, most talán még erősebben érződik az a zenei sokszínűség, amit Solére nem csak, hogy magáénak tudhat, de önazonosan is jelenít meg a saját művészetében.
Felfedezhetünk erősebb elektronikus hatásokat, szerepet kapott a trap és a hip-hop, sőt, még a nyolcvanas évek hangulata is ránk köszön.
„Korábban kaptam olyan kritikát, hogy a lemezeim amolyan stílus showcase-ek. Azt gondolom, hogy 2025-ben az, ha valaki sok stílusban találja meg magát, nem feltétlenül jelent útkeresést, sokkal inkább sokszínűséget. Én büszkén vállalom, hogy sokszínű vagyok és erre bíztatok mindenkit, aki hozzám fordul tanácsért” – mondta Zsófi.
A III. olyan lelki folyamatból táplálkozott és épült fel, amit csak biztonságos közegben élhet meg igazán az ember, nem csoda tehát, hogy Solére olyan producerekkel akart dolgozni a dalokon, akikkel olyan bizalmi, baráti viszonyban van, hogy megengedhesse magának a törékenységet, ami a legfontosabb szempont volt a lemezkészítés során. Ezt a közeget és a minőséget egyszerre tudta biztosítani Gerendás Dániel, DOÓR, Karyuu és a frissen a Grammy díj For Your Consideration listájára került Kovács Miklós.
A producerek mellett három közreműködő előadót is hallhatunk az albumon
Ótvar Pestist, Lil Frakkot és Brenkát is tudatosan választotta dalaihoz Zsófi.
„Fontos nekem, hogy olyan emberekkel kollaboráljak, akiket hallgatok is, és inspiráló számomra a művészetük. Azért nincs túl sok feat ezen a lemezen, mert szerettem volna mindegyiket úgy írni, hogy abban a közreműködő előadók személyisége is érvényesülni tudjon valamilyen formában, ehhez pedig több időre volt szükségem. Nagyon büszke vagyok mind a három kollab-dalra.”
Az Ótvar Pestissel közös dal videója itt.
Talán az egy kedves véletlen, hogy épp három együttműködő került a harmadik albumra, a III-as cím viszont sokkal többet jelent egy egyszerű sorszámnál.
„Az elmúlt három év folyamatait dolgozom fel benne, életem talán legmeghatározóbb időszakát. Rengeteg veszteség árán nyertem el azt az embert, aki ma vagyok, és akire büszke vagyok. Az elmúlt három év bizonyította be nekem azt, hogy képes vagyok felállni, bármi történjen is, és képes vagyok az önszeretetre akkor is, ha ezért meg kell tapasztalnom az önutálat legmélyebb bugyrait. Ez a lemez bizonyítja számomra, hogy egyedül, mindenkitől függetlenül is tudok a erős lenni, és ez óriási biztonságérzetet nyújt” – mesélt a mögöttes tartalomról Solére.
„Nagyon ritkán vagyok magamra büszke. Most az vagyok. Kiírtam magamból mindent, amit akartam, és valami olyan béke hatalmasodott el rajtam, amit korábban még nem éreztem.
Száz százalékban a szívemből írtam, mindenfajta megfelelési törekvéstől mentesen. Boldog vagyok, mert új mélységeket és magasságokat jártam be, gazdagabb és stabilabb lettem lelkileg, és meg tudom veregetni a saját vállamat. Ez egy olyan szorongó személyiségnek, mint én, óriási áttörés.”
November 7-én együtt szállhatunk a magasba és merülhetünk alá a mélységekben Solére-rel a Szlimmyvel közös dupla lemezbemutató koncertjükön, az Akvárium Klubban.
Fotók: Solére/Sivák Zsófia
