|
|
|
| Előadó: | United |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Orbán Tamás Romhányi Áron Pély Barnabás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Néha még a múltba ránt egy régi kép
Várok rád a Jégbüfében
A kóládat már rég kikértem, édesem
Te késel rémesen
Én meg rágódom egy olcsó krémesen
Egyikünkhöz sem mehettünk akkor még
Egy kopott mozi erkélyén
A félhomályban kaptalak meg én
Bár nem is ez volt a cél
Csak a gátlásokat elfújta a szél
Kár, hogy kinőttünk a tegnapokból
Bár meglehet, hogy furcsa lenne
Már ennyi év után
A tízforintos fagylalt mindig jól esett - tízforintos fagylalt
Csal elázott a tölcsér alja, így az ember kézből nyalta végül hát
A lágy vaníliát - a zöld pisztáciát
Még most is érzem a karamell illatát
A parkba jártunk rózsát lopni éjszaka - de elkapott a parkőr
És legombolt a főkertész, el is ment az összes zsebpénz rá
Még mozira sem maradt - mozira sem maradt
Mégis visszasírom a boldog napokat
Kár, hogy kinőttünk a tegnapokból
Bár meglehet, hogy furcsa lenne
Már ennyi év után
De két szememben még most is ott a tűz, mely
Ugyanúgy érted ég - ugyanúgy érted ég
A régi évekből megmaradt a lángolás
Csak az élet lett kicsit más
Ha visszakapnám még egyszer a múlt időt
Újra élnék minden percet, fáj kicsit, hogy
Múltba vesztek napjaink
Régi álmaink, baby
Jobb most, tudom, de mégsem elég
A grundokon már szupermarket épült rég - változik az élet
És nem ülnek már gördeszkán a srácok a bérház udvarán
Valahol nyolc után - valahol nyolc után
Már a házmester sem ismer ma rám
Kár, hogy kinőttünk a tegnapokból
Bár meglehet, hogy furcsa lenne
Már ennyi év után
(2x)
A PUF túl az ezer-ötszázadik koncerten még mindig arra vágyik, hogy minél többször tudjon találkozni a közönségével.
Az Akvárium Klubban 2025. november 8-án koncertezett a Pál Utcai Fiúk. A PUF közönsége nagyrészt abból a korosztályból áll, amely a fénykorban is hűségesen követte a csapatot. Ez pedig a fővárosi koncert hangulatán is érzékelhető volt: különösebb tombolás nélküli, klasszikus buli-hangulat jellemezte az estét.
– A nyolcvanas években alakult Pál Utcai Fiúk Magyarország egyik legrégebben játszó alternatív rock zenekara. A csapat garázs-zenekarként, autodidakta módon kezdte el a zenélést, majd a rendszerváltás után már rendszeresen turnézott és sorban adta ki lemezeit. Népszerűségét többek között annak is köszönheti, hogy megalakulása óta folyamatosan koncertezik – szólt a beharangozó.
Pál Utcai Fiúk-dalszövegek itt.
A zenekar által tervezett nyolc órai kezdés úgy volt fél kilenc, ahogyan az az eseményben feltüntetésre került. Így már nem is tűnt annyira gigahosszúnak a koncert, ahogyan azt előzetesen ígértek, hiszen a másfél órás koncert átlagosnak számít.
A kényelmes dallista nem jelentett meglepetést, de nem is okozott csalódást
Leskovics Gábor ezt az estét is a tőle megszokott energiával vezetett végig. Leszámítva az új vagy kevésbé koncertfavorit dalokat, amelyeket nem vagy alig ismert a közönség. Lecsó az ilyen nóták végén köszönte, hogy meghallgattuk – ezt eléggé közönyösen tette és talán emiatt némiképp kiábrándítóan is hatott.
Félek, Jégkirálynő, Balatonszepezd, Szerelemharc, Milyen állat, Utolsó év, Nincs menedék, Hajsza, Csak úgy csinál, Nehéz idők, A bál – a legnagyobb kedvencek egy része tehát maradt el.
Torz és fülsértő hangzás rontott a koncert élvezeti értékén
Az sem volt felemelő, hogy közel a teljes koncert alatt problémák voltak a hangzással. Talán rossz helyen álltunk, de az a sok ember körülöttünk, aki szintén többször is befogta a fülét, hogy tompítsa a fülsiketítő torzulást, nem tévedhetett ekkorát. Érdemes lett volna meghallgatni egy hangosítónak kívülről – és nem csak a hangpultból a koncertet. Sokat rontott az este élvezeti értékén a rossz hangzás – és ehhez nem kellett vájtfülűnek lenni.
A családos anyuka talán önnön fiatalságát kereste a Pál Utcai Fiúk koncertjén
A dallista nem hozott meglepetéseket. Ahogyan a zenei szleng mondja: korrektül letolták a bulit. Érdekesebb volt ennél a közönség összetétele. Nagyrészt abból a korosztályból állt, amely a zenekar fénykorában, a kilencvenes és kétezres években volt kamasz vagy fiatal felnőtt. És aki most már családosként éli újra fiatalságát. Így volt ezzel az előttem álló anyuka is (jegygyűrű), aki kissé már kapatos állapotban vonaglott és láthatóan igyekezett megtalálni fiatalkori énjét, s lelke mélyén azt a mámoros érzést, amelyet a húszas éveiben érzett a PUF koncertjén.
Fotó: Pál Utcai Fiúk FacebookAkvárium Klub
