|
|
|
| Előadó: | Boggie |
|---|---|
| Album: | Boggie |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csemer Boglárka (Boggie) Petrovits Genovéva Csemer Boglárka |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Tom-Tom Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1
Un peu de pomme, peu de lait, peu de pain
Peu de peur de la mort de l’âme
Un peu de faim, peu de bien, peu de plat
Peu de peur de la mort de l’âme
Un peu d’débat, de combat, de querelle
chez nous ce n’est pas normale
Un peu de cris, peu de bris, peu de prie, c’est ça la vie , jour après jour
Verse 2
Un peu de claque, peu de larmes,
peu de cris, peu de peur de la mort de l’âme
un peu de pain, peu de bout,
peu de goût, peu de grains que je ramasse
un peu de temps, peu de crise,
peu de choc, peu de souvenirs à (me) garder.
Un peu de vin, peu de crack, peu de rhum, peu de contes de fées espérés.
Bridge
Croire, me promener, tout espérer, sont pas faciles
Marcher, m’y avancer, ne pas pleurer sont impossibles.
Refrain
Jouer, tout oublier, pas s’embêter, me prouver que
Ce que je cherche c’est l’aventure, elle est partout
Elle ne se cache pas et ne s’efface pas dès que je la regarde, dès que je m’en approche.
Verse 3
Un peu de bon, peu de oui,
peu de non, peu de sous dans la poche.
Un peu de chants, peu de vers,
peu de rhytme, peu de mots à partager.
Un peu de rage, peu de phrases,
peu de quête, peu de perte que je regretterai.
Un peu de course, peu d’élan,
peu de teint, peu de fous que je craigne.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
