|
|
|
| Előadó: | Paher feat Top Secret |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop, RAP, Underground |
| Címkék: | Keressük! |
Serume (Top Secret)
Ez a Kelet, a lakótelep
A paneltömbök füstje, száll, száll, ettől a lélegzet eláll
Leköt a beton, a banda (woop, woop) betegen remekel épp
Az igazi utca ízekből, nem lehet elég
Brayen (Top Secret)
Tömbös házak, paneltenger, betonrengeteg,
A Keleti Panoráma, meg a züllött játszóterek
Ahol, koptatom a számat, freestyle-ba (pö,pö)
Megtörjük a csendet, mikor szemet huny a telep
Na gyere! mire vársz még? a hely nem mészárszék
Rám folynak a panelok, mikor szétszórtan mászkálok
Esetleg bandázok, ha spanokra találok
Egy laza karikatúra, a Kazanlak körútba'
Top Secret (Secret), figyeld má' a Crew-mat
Megcsinálunk agyilag, és nem kell hozzá kúra,
Hogy értsed, TS, itt minden kétesélyes
8800, a helyszín nem téves
Refrén: (2x)
Amit elkezdünk ma, könnyen eltarthat holnapig
Mindenkit arra invitálunk, az élőktől a holtakig,
Hogyha teheti, ma este vegye felénk az útját
A helyszín a Keleti
Paher
'Asszem' ma kiülök a panorámába a város szélén
Ez nem jön át a tévén, így az igazi az élmény,
Meg hát különben is egy idő után felőröl a légtér,
A kocka tábla ösvényeit járom sosincs Végcél
Csak Tekergek, nem szentelek túl nagy figyelmet
Az ablakban a függöny mögött meglapuló szemeknek.
Somfordáló tekintetek egy szó nélkül leoltanak,
A járásod lagymatag, szét vagy esve, kocsmaszag
Vágod mi? - Há’ hogyne - ugye Ismerős a mozzanat
A szánalom mosolyba fagy, csak ékesítsd a tolladat
Elkóborolt a gondolat, emlék is csak foltokban van
Nem baj majd a helyszínen eszedbe jut, ha jobban vagy
Míg az időt álló kőpadokhoz kötözött a környék,
Az Utcák rács halmazába csalt mélyre az örvény.
Ez pörgés? – Hát nem mindig, de minden megszépül,
Egy új világba beléptünk, hol minden bosszú elévült.
Refrén (2x)
Brayen (Top Secret)
8800, XXI. század
Mi nyitunk majd ajtót, neked az utcára
Tátva tartod szádat, még nem láttál semmit
Ez NKeleti Blokk (Blokk), mi nem hagyunk el senkit
Serume (Top Secret)
Ez a Kelet, indul a menet, hosszú lesz az út
Piából betankolunk, mi amennyit csak lehet,
Ahogy éjkékbe vált át a táj, korog a máj
Dübörög a zene-bona, be nem áll a száj
Panoráma freestyle, azt aki éppen tolja
Úgy álljuk körbe, mintha a Himnusz szólna
Szóval tartjuk az ütemeket
Itt a Ti-ti-tá, tuti telítetten lüktet
A BPM, sietve lassít, ha közel a reggel
Azon kapom magam, hogy mi vagyunk talpon ember
Megint, mikor már mindenki ásít
Az indít be igazán, indul a folytatás itt!: (Refrén 4x)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
