|
|
|
Egy istenként élsz, és azt hiszed, ez a végzet.
de illúzióból építetted az egészet.
Ez a világ levegőért se kiált.
Valaki mondjon egy imát,
mielőtt mindenünket itt hagynánk
és végleg elrohannánk!
Refrén:
Valahová, ahol messzire nyúlik a táj,
érzed, hogy mindig ott maradnál.
Nincs veszély, hol a lelkem pihenni tér,
a boldogság mezején.
Mindennap újra kezded az őrült harcot,
így rajzolódik az élet alkotta arcod.
Ez az ország teszi tönkre sokak álmát,
nem én leszek, akit átvág.
De most még várom a nagy csodát,
hogy vigyen a túlpartra át.
Refrén:
Valahová, ahol messzire nyúlik a táj,
érzed, hogy mindig ott maradnál.
Nincs veszély, hol a lelkem pihenni tér,
a boldogság mezején.
Tudom, hogy fáj, tudom, hogy ég,
de megkell tenned a megnyugvásért.
A lelked már érzi, a tested még fél,
az út legvégén majd ott leszünk te meg én.
A boldogság mezején.
Refrén:
Valahová, ahol messzire nyúlik a táj,
érzed, hogy mindig ott maradnál.
Nincs veszély, hol a lelkem pihenni tér,
a boldogság mezején.
