


| Előadó: | DrasztikAkusztik |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kondacs Gergely Pál Polyák Balázs Béla |
|
Kondacs Gergely Pál Polyák Balázs Béla |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Értem, mi a tutifasza:
A galambok s a tér viszonya
A Matyi lúdja, a gitár húrja
A szekér rúdja, a város múltja
De ezt úgyis mindenki unva fújja...
Tehát: a szemsarkon csillanó csoda
A Karinthy, mert nincs humora
A dohánynak a pipaszára, ami füstön szállít a boldogságba
Vagy a Rigának a laza lánca, ami hazavágja
Meg a papának a mama ránca, ami hazavárja
SzTK-val gyógyszerek, SzKT-val gyors leszek
Ki vagyunk békülve Szegeddel
Mer’ a költői vér is itt rappel
A Móra, Sík és a Radnóti
Szív Ernő, Moussambani
Az nem tóm’ ki meg a Darvasi
Értem, mi a tutifasza:
Lugasos a trolibusza
Szívószállal a szalonna
Vágjál disznót a betonba, naja
Csak azt tudnám, hogy hogy’ a picsába
Ha a törzshelyem a Jenny Bárja
Hogy a Füvész lett az orch-ideálom
Megégett a boszorkányom
A Mars téren a várost látod
A Vadasparkban az állatságot
Ögyé’ möggyet könyérrel
Na meg foglalkozz a zenével
Ki vagyunk békülve Szegeddel
Hisz’ Juhász Gyula, az itt nőtt fel
A Tisza a város főutcája
Minden csillag egy-egy lámpa
Ki vagyunk békülve Szegeddel
Mer’ József Attila nem tűnt el
Bár nem lett belőle tanár úr
Csak könyvtár, egyetem meg sugárút
Értem, mi a tutifasza:
Éjjel csönget rám a tuja
Színházban a városháza
A Drasztikkal a (nyíltszín) várja
Úgyhogy irány pucéran a Laposra
Na mi van, összement az uborka?!
Ki vagyunk békülve Szegeddel
Mer’ a költői vér is itt rappel
A Móra, Sík és a Radnóti
Szív Ernő, Moussambani
Az nem tóm’ ki meg a Darvasi
Ki vagyunk békülve Szegeddel
Mer’ József Attila nem tűnt el
Bár nem lett belőle tanár úr
Csak könyvtár, egyetem meg sugárút
Ki vagyunk békülve Szegeddel
Hisz’ Juhász Gyula is itt nőtt fel
A Tisza a város főutcája
Minden csillag egy-egy lámpa
Értem, mi a tutifasza:
A galambok s a tér viszonya
A Matyi lúdja, a gitár húrja



A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."