|
|
|
Szilveszter éjjelén esett a hó.
Egy szán jött könnyedén, egy csillogó.
Katinka nézte csak a könnyű szánt,
kiszállt egy fess legény, s elébe állt.
Én édes Katinkám,
csak egyszer kacsints rám!
Csókolj meg, ha szeretsz,
és gyere, bújj hozzám!
Elviszlek magammal, kis Katinkám,
csak egyszer nevess rám!
Nem fázol sohasem
ha idebújsz hozzám.
Hideg a tél, juj, szél fúj, esik a hó.
Repül a szánkó, haj-hó, szalad a ló.
Én édes Katinkám,
csak egyszer kacsints rám!
Csókolj meg, ha szeretsz,
és gyere, bújj hozzám!
Szilveszter éjjelén tüzelt a vágy,
de másnap már a szán indult tovább.
A legény elköszönt nagyon hamar,
s Katinak nem maradt csak ez a dal:
Én édes Katinkám,
csak egyszer kacsints rám!
Csókolj meg, ha szeretsz,
és gyere, bújj hozzám!
Elviszlek magammal, kis Katinkám,
csak egyszer nevess rám!
Nem fázol sohasem
ha idebújsz hozzám.
Hideg a tél, juj, szél fúj, esik a hó.
Repül a szánkó, haj-hó, szalad a ló.
Én édes Katinkám,
csak egyszer kacsints rám!
Csókolj meg, ha szeretsz,
és gyere, bújj hozzám!
