Anna balladája
Anna és lánya, egy tanyán éltek.
Megviselték őket a háborús évek.
Egyetlen fa állt a közeli mezőn,
Nem vetettek magot rég.
Az egyik reggel Anna felkelt,
Nem találta lányát, egyetlen virágát.
Mindenhol kereste, de gyorsan jött az este,
Siratta a lányát, nem találta álmát.
Így hát, elindult messze, a szomszédot kereste.
Dörömbölt az ajtón, kiáltotta fájón:
-A lányom kell!
A zsémbes öreg ajtót nyitott,
De Anna sajnos rossz helyen kopogtatott.
Így hát tovább állt,
Reménykedve elsétált.
Hol lehet a kedvese?
Hogy fog majd élni nélküle?
Először férjét, aztán gyermekét.
Elvették az egész lelkét.
Az egyik reggel Anna felkelt,
Nem találta lányát, egyetlen virágát.
Mindenütt kereste, de gyorsan jött az este,
Siratta a lányát, nem találta álmát.
Így hát, elindult messze, a szomszédon kereste.
Dörömbölt az ajtón, kiáltotta fájón:
-A lányom kell!
Nem nyitottak ajtót, leplezték a bűnt:
Ők tehettek arról, hogy a kislány eltűnt.
Zajt hallott Anna, így elindult hátra
A kerítéstől látta, egy autóban ült lánya.
Elindult az autó,
Csak egy porfelhőt hagyott.
Anna azóta
Nem látta a napot.
Másnap megjött Anna férje,
Hogy nem látták egymást, 10 éve.
A ház előtti fűzfán lógott egy test:
Anna volt kezében gyermeke fényképével.
OKTÓBER 23.
Békés emlékezést kívánunk!
