|
|
|
| Előadó: | Lovasi András |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Lovasi András |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Jó voltam eddig így visszanézve
nem sok mindennek múlt rajtam a vége
minek hősködni, bottal böködni
az alvó lényeges szívét
Annyi minden kérdezteti:
rajtam keresztül mért nem veri
senki az asztalt, hogy
hogyha meghal
többet minket nem lát
Mi vagyunk a kövek, a gyerek, aki dobálta veled,
a vizek, a hegyek, ahol mindenki szeret
növények gépek, emberi lények
a szeretett részek untig elégek
a Nap ahogy föl-le giccses, de bejön,
mint ahogy az állat, ha ő öl, vagy ölöm
a filmek a furcsák, a könyvek, az ének
a kertek, a padlás, a fészkek, a fények
a furulya, mikor kértelek, Isten,
hogy furulyázz, ha te vagy, köszönöm innen
az eged, a kékje, a tészta széle
hogy álmomban öltem, de aztán mégse
lakások, helyek, ahol akármi lehet
a repülés helyett érkező kezek
halak a vízben, borok az agyban
füvek az ágyban, szarok rá hogy van
ezen kívül is egy csomó minden,
van mikor ingyen, de más fontos nincsen
van mikor ingyen, de más fontos nincsen
De még a gyerekkor, az ajtók, iszonyú barkók
kedves a Tv, pisiszag, wc
a wc-ben aktok, a lábközi vackok
amitől izgalmasabbnak hattok
hát legyetek boldogok, ti hülye állatok
a maradék erdők ölén
aki már meghalt, annak már mindegy
de ti ne haljatok meg hülyén
A kilőtt nyilak gazdátlansága,
az eltalált szívek lebénult tánca
az elpusztult idő bebarnult szárnya
a por ami csapkodás után marad utána
Meneküljetek! (3x)
Ha kitaláltad, hogy mitől féljünk,
mondd meg nekünk
már nem is reméltünk,
csak riogattuk a többi embert
hogy élniük kell egy jó darabig, mert
bár itt élesben érvek jönnek
nem igazán lett ettől sem könnyebb nekem
párat kipróbáltam aztán legyintettem és beláttam:
Ha igazat mondasz, azt végigunják,
ha feldíszíted, azt jól megdugják,
sokan vannak, barátkoznak
a disznóimnak csalánt hoznak
unom őket, és ők is unják
vagy a csalánoktól olyan furcsák
vagy biztos jó sok disznót esznek,
és ettől ők is disznók lesznek
hazudoznak, ha megszeretnek
és szánalmasak ha elélveznek
gyakorlatilag mindnek lőttek
hiába lövetik le később őket
De mégis azért az jó ebben
hogy kíváncsi vagyok vajon lesz-e
végbélrákom, vagy szívgyógyszerem,
unokáim, meg a többi ilyen dolog,
ami azt mutatja, hogy éltem
és minden úgy lett-e amitől féltem....
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
