|
|
|
| Előadó: | Vice |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ha egy borús alkonyon felébrednél az ágyamban
A kulcs a párna alatt ne feledd hogy vice háláltal.
A heverőn egy levél hever benne rengeteg emlékkel
A lelkedbe égetve amibe beleírom hogy mért nem kell.
Tovább, fojtassuk az utunkat együtt kéz a kézben
Arra hogy nem számít nekem senki véleménye.
Mindenkit összezavar a lelkem két személye
Mindenkinek egy vagyok, egy könnycsepp a két szemében.
Bennem a gyengéd érzelmek ezer éve meghaltak
Akik próbálkoztak egytől egyig megmartak.
Elfeledlek egyszer mindenképpen talán
Te sem tudsz már korcsolyázni szívem jeges taván.
Tudom felkavar ez a búcsú dal nem pedig tétlángolás
Rózsaszínű metró kocsinkun eljött a végállomás.
Vissza sem nézek, nincs szükségem rád többé
Ahogy az álmaim úgy válok majd én is köddé.
Ments meg, hogy jobb helyre kerüljek
Ments meg, hogy szembe szegüljek
Ments meg, hogy élhessek még egy percet, hogy Megváltoztassam a világot egy cseppet.
Ments meg, hogy megváltozzon minden
Ments meg, hogy elmehessek innen
Ments meg, mielőtt elmegyek megkereslek,
Hogy elmondhassam neked mennyire is szeretlek.
Az életben a boldogságom sosem találtam
Ellenáltam, minden akadályt ledaráltam.
Az alázat soha nem emelkedett fölém
A világ számomra már keserű és tömény.
Minden olyan szép volt mikor még itt voltál mellettem
Érted amit akartál bármit megtettem.
A lelkemben a zűr nagyobb lett mint Manhatan
Nem érdekel senki hisz te vagy nekem az egyetlen.
A szerelem kegyetlen, folyton azon merengek
Hogy nem visz rá a gondolat hogy emlékeket feledjek.
Egyszer megkereslek hogy mindent elmondhassak
Hogy még egyszer a szép pofidra egy mosolyt lophassak.
Van még elég tinta de minden leírt mondat fáj
Nem változok senkiért tudom ezt is mondtam már.
De kettőnkön múl az egész ez nem ám csak egy pillanat
Míg újra él az alkony és a szeretet, a pirkadat.
Ments meg, hogy jobb helyre kerüljek
Ments meg, hogy szembe szegüljek
Ments meg, hogy élhessek még egy percet, hogy megváltoztassam a világot egy cseppet
Ments meg, hogy megváltozzon minden
Ments meg, hogy elmehessek innen
Ments meg, mielőtt elmegyek megkereslek, hogy elmondhassam neked mennyire is szeretlek.. (2x)
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
