|
|
|
| Előadó: | Deego |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Deego Halpert Balázs Hámori Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ja Deego 2003
Csak egy levél tőlem neked
Tőlem nektek
Egy életjel, hogy tudjátok hogy létezem, hogy jól vagyok
Küldök egy életjelet
Mert nem vagyok különc, csak independens
Remélem értitek
Strófa
Szervusz Kedves!
Remélem minden rendben
Körülöttem változik minden, akár a kedvem
Eléggé szétszakadt a család az elmúlt időben
Pedig biztos emlékszel te is a szünidőkre
Lehet a családunk eléggé csonka
Mindenki mondta:
Nem lesz ez így jó, mikor anyu aput dobta
Meghozva evvel egy frissült életkedvvel
Vágtam bele újra, ahogyan te is az életbe
Egy újabb érettségi bizonyítvány az első után
Nálatok egy második kölyök az első után
Mi is, mint ők, csak álltunk bután
Hiába támadtak az emberek mindenfelől eléggé durván
Jöhettek gondok, hiába ebben nőttünk fel
Ha erőszakról volt szó, mi együtt jöttünk el
A bőrünkkel fizettünk egy-egy késés után
És rá kellett jönnünk, milyen ha a saját apád utál
De ne fájjon a fejed, ez már a múlté
Felnőnek a gyerekek is
Ha kérdeznének tőlem én biztos felelek is
Nevetek is velük kiállok értetek
Szeretlek féltelek, testvérem, ég veled!
Refrén:
Ez csak egy levél tőlem neked
Egyébként hogy vagy mi van veled?
Egy pár sor hogy nehogy elfeledj
Hogy gondolj, rám küldök egy életjelet
Strófa
Nem tudom ki vagyok, a levelet kinek írom
Évek óta változatlan az érzés, a percek. mit rátok szánok csak kínok
Bármit is írtok, szóltok, kérdeztek
Nem tudok különbséget tenni: kik jók, és kik azok, akik vétkeztek
Akik rossz szelekkel érkeztek
Hívhatjátok bárhogy őket
Én is látom őket, szánom őket
Várom őket, lehetnek barátok
Bármire gondolsz, a név nem számít, csak amit érzel
Csalódhatsz eleget, a lelked végtelen
Elnyel mindent, mi fáj, mi éktelen, mi féktelen
A lételem nem egy dolog
Hanem a bűnbocsánat és a megbánás, ami néha-néha mint egy láng fellobog
Látod a dolgokat magad körül
Azt ki sír, vagy örül
Vagy melletted voksol, mint oly sokszor
Ők azok az emberek, kiket ismersz, őszinte kritikák
Kiket különlegesnek vélsz, nem sztereotípiák
A legszebb vasárnapok, a délutánok
A lányok, a zene minden, mi szép, de ők csak délibábok
Hisz eltűnnek, ha bármi ér otthagynak bárkiért, bármiért
Ez a barátság, ez gyönyörű de látod mennyit ér
Mennyi még, mi kell ennek a gonosznak
Nevezd életnek, ha kell, le is fokozhat, össze is bogozhat
Dolgokat és gondokat, hogy te is feltegyed a kérdést:
Vajon kedvesség az életem, vagy csak kísértés?
De én maradok, ki voltam, persze ez csak közhely
Mindent látok, a fájdalom belül egy egész várat fölvert
Bennem, benned is meg vannak ezek, nem vagyok különc
Csak independens
Refrén.
Hogyan érthetnél meg, hogyan szerezhetnél meg
Hogyan szerethetnél meg, hogyan szeghetnéd meg
Az elvárásaimat, mikor nincsenek
Csak pillanat képekben maradtok meg, mint a tincseken
Az első lecsorduló könnycsepp
Én bánom, nem szánom
Mert a szánalom, mi elsüllyeszt, a víz nem visz át a gáton
Én látom, hidd el, hogy szenvedsz, nekem is fáj ugyanúgy, mint neked
De én már rég más fele megyek, Isten veled!
Az út túl hosszú
Nekem rövidebb a táv, már rég tudom: belül így ért utol a bosszúd
Látom a szemedben az arcomat: most kedvtelen
Mikor hazudik a szám: eléggé szemtelen
Így tituláltok ti, így figuráztok ki
Ilyenek vagytok ti, így írtok ti, mert semmi nem bírtok ki
Csak birtokolni akartok
De a lélek nehéz, a végén mindannyian megszakadtok
Elakadtok, mert ismerni akartok
Látjátok bennem, amit másban nem
Pedig nem vagyok az, minek hisztek, csak kárba megy
Az érzelem, mit felém pulzáltok
A megismerés felénél nem értetek, megriadtok, lepauzáltok
Megálltok, megbántott lélekként sajnálattal hagynátok el
Ha nektek ez kell, hát adjátok fel
Menjetek el, felejtsetek el
Az ember bonyolult, ha fáj úgy érzi felejteni kell
Változom én is, hidd el, lehet nem látod
Csak várod a változást és engem vádolsz
Rám számolsz minden rosszat, de az élet nem egyszerű
Csak egy pillanatkép vagyok, egy ember, csak öt betű
Így hát lásd, amit kéne, te, én, és más
Nem vagyunk történetek, csak néhány apró vallomás
Hát gondolj rám egy szép napon
Mikor felnézel az égre, a nevemet majd ott hagyom
Én ez vagyok.
Refrén.
A tizennyolc főt számláló zenekar július 3-án a főváros legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén lépett fel. Tizenhárom énekessel, öt zenésszel és egy, háromtagú fúvós szekcióval álltak színpadra. A Budapest Bár monstre koncerttel ünnepelte a fennállása tizennyolcadik születésnapját.
Én a bánatomat mindig kifogom videó itt.
A Budapest Bár az elmúlt, közel két évtized egyik legkülönlegesebb társulása a hazai zenei életben. Farkas Róbert a magyar zene paletta ikonikus előadóit és zenészet összefogva dolgoz fel filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat úgy, hogy azokat mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, újrahangolva adja elő a formációval. A rendszeresen koncertező Budapest Bár a sokak által ismert dallamokat, a rég elfeledett kincseket önti a mai kor közönsége számára is élvezhető formátumba.
A csapat eredetileg egy lemezt tervezett, 2025-ben azonban már elmondhatja, hogy 1500 koncert, 10 lemez, egy könyv, egy film, és sok-sok lehengerlő pillanat van mögötte.
Az este keretében fellépett a Parkban a formáció teljes tagsága, azaz: Behumi Dóri énekes, fuvolista, Farkas Richárd bőgős, Farkas Róbert zenekarvezető, hegedűművész, gitáros, Ferenczi Bora énekes, Ferenczi György énekes, szájharmonikás, Frenk énekes, Keleti András énekes, dalszerző, Kiss Tibor énekes, dalszerző, Kisvári Bence dobos, Kollár-Klemencz László énekes, dalszerző, Lovasi András énekes, dalszerző, Mező Misi énekes, Németh Juci énekes, dalszerző, Ökrös Károly harmonikás-zongorista, Rutkai Bori énekes, dalszerző, Szűcs Krisztián énekes, dalszerző, Tóth Vera énekes és Ürmös Sándor cimbalmos.
Nem meglepő, hogy kik kapták a legnagyobb tapsot
Fellépésük már a korai években kultikussá vált a Budapest Bár koncertjein. Ők azok, akik már a formáció előtt is a hazai zenei élet kiválóságai voltak a saját zenekaruk élén. Kiss Tibi és Lovasi András a legrégebbi motorosok a Bár életében, ahogyan Németh Juci is. Az énekesnő nem csupán énekelt egy dalt, hanem szórakoztató mesét is kreált hozzá, amelyet úgy adott elő, mintha egy mókás színdarab vezető színésznője állna a színpadon. Szórakoztató és végtelenül energikus volt a produkciója.
Mező Misi fellépése közben a Park stábja is táncra perdült.
Kollár-Klemencz Lászlóra egyszerűen nem lehet nem figyelni
Kollár-Klemencz László korábbi saját, Kistehén nevű formációjának ikonikus dalával, az Ezt is elviszem magammal című szerzeménnyel tarolt és kapott elképesztő tapsot. Az író-költő-énekes-dalszerző napjaink egyik legizgalmasabb jelensége a hazai kulturális élet palettáján és ez szinte tapintható volt a közönség rezgéseiben is.
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven frontembere vitathatatlanul a hazai alternatív zenei élet legnépszerűbb előadója volt, két évtizeden keresztül. Majd amikor pár évvel ezelőtt – szintén a Budapest Parkban – a HS7 visszatért a színpadra bebizonyosodott, hogy mit sem veszített erejéből mindaz, amit az énekes és a köré épült minőségi muzsikálás képvisel. Ezen az estén a Húszezer éjszakás kalandot énekelte a Budapest Bár koncertjén.
Természetesen Rutkai Bori, Ferenczi Bora, Frenk, Behumi Dóri és Ferenczi Gyuri és a többi énekes is visszatért a színpadra a második felvonásban is. Mindenki olyannyira együtt lélegzett a produkcióval, hogy egymás dalait is – stílszerűen – bárként berendezett színpadon ülve nézték végig.
A Szilvafácska továbbra is osztatlan sikernek örvend
Az egyik legnagyobb ovációt a Lovasi András tolmácsolásában csúcsra járatott és a streaming-listák alapján is az egyik legnépszerűbb dal, a Szilvafácska zsebelte be a Parkban.
Ezt a nótát a tizenegynéhány éves lányok is teli torokból énekelték, s bár szokatlan volt hallani tőlük, hogy “nőjj nekem, hadd legyen a Bandi bának pálinkája”, az este hangulatához abszolút illeszkedett.
Az este végén kizárólag a zenekar játszott
Vérbeli cigány ritmusokat hallhatott a közönség, a zene iránt alázatos, a hangszereiket mesterien bűvölő zenészek tolmácsolásában.
Énmellettem elaludni nem lehet videó itt.
Kiss Tibi Tóth Vera kettőse zárta az estét
Az Eurythmics, Annie Lennox és Dave Stewart időtlen klasszikusával, a Sweet Dreams-szel léptek fel, amely természetesen a Budapest Bár-dalok stílusában, az egyik leginkább nagyívű hangszereléssel szólalt meg.
A teltház-teremtette hangulatot, a hömpölygő tapstenger képét, rengeteg boldog arc látványát és a táncoló staff-os lányok emlékét is hazavitte a koncertlátogató a Budapest Bár születésnapi koncertjéről.
A Parkban készült, tavalyi koncertvideó itt.
Fotók: Budapest Park Facebook
