|
|
|
Elkallódva a ködben. vakon a téves utam jártam
Felkaroltak az árnyak, és a dallam szavában
Találtam értelmet, emellett döntöttem
Nem örököltem, inkább csak, magamtól kérdeztem,
Hogy mért álltam félre, mikor segítséget kaptam,
Hogy mért voltam irigy arra, ami másnak megvan
Ez a külső hatás gyümölcse volt, valaki látta
Hogy nagyobbak a szárnyaim, nem fértünk már egy kalitkába
Először kölcsönösnek látszott, aztán próbára tett
A végét ő már tudta, mégis néha rám ijesztett
Elém kivetítette, a vázlatot
Hogy olvassam el hibáim, amin sokszor átrángatott
Refr.:
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Ha folyton máshova vágysz, akkor sehol nem lesz jó
Keresd meg a rengetegben, mi a megfelelő szó
Régen hiányát éreztem, most már bevallom a szerelmem
El kellett, hogy feledjem ami régen megtörtént velem
Két oldalról pofonok, az énembe gázolás
De ápolást ad egy kéz, és tudd meg ez nem látomás
A zene átformál sírásból örömkönnyek lesznek
Az elhalt gének esélyt kapnak, életre kelnek
Ébredés után látom hogy az álmod mint egy vak látnok
Ezt nem magamra erőltetem, én tényleg erre vágyom
Adósságok, mit már törlesztek a valóságnal
Tanulva a rosszból, nem élek a jóindulatával
Vissza, mert mindig előre irányított
És csak addig szabdalt, amíg végleg be nem állított
Elcsábított a kísértés amit sose fogok megbánni
Érted?... ezt sose fogom megbánni
Refr.:
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Úgyse lesz itt az a világ, mikor számíthatok bárkire
Versenyzek magammal, és nem szólhat bele senki se
A magány kínoz, de csak, annak aki engedi
A szellemét lebegteti, majd éles késsel átszeli
A kételkedés éltet, elmosódott festmények-
-kel Állok szembe, a remények már beígértek
De nem várok rá, mert betársult az érzelem
Már régen élvezem, amit nehezen megértettem
Megígértem, hogy lerovom a tartozásom
Veled sikerül, engedd hadd peregjen a filmvászon
A kötelék erős, főhősként játszanád a szerepet
A forgatás zajlik minden sor kétértelmű üzenet lett
Refr. (2x) :
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
