|
|
|
Elkallódva a ködben. vakon a téves utam jártam
Felkaroltak az árnyak, és a dallam szavában
Találtam értelmet, emellett döntöttem
Nem örököltem, inkább csak, magamtól kérdeztem,
Hogy mért álltam félre, mikor segítséget kaptam,
Hogy mért voltam irigy arra, ami másnak megvan
Ez a külső hatás gyümölcse volt, valaki látta
Hogy nagyobbak a szárnyaim, nem fértünk már egy kalitkába
Először kölcsönösnek látszott, aztán próbára tett
A végét ő már tudta, mégis néha rám ijesztett
Elém kivetítette, a vázlatot
Hogy olvassam el hibáim, amin sokszor átrángatott
Refr.:
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Ha folyton máshova vágysz, akkor sehol nem lesz jó
Keresd meg a rengetegben, mi a megfelelő szó
Régen hiányát éreztem, most már bevallom a szerelmem
El kellett, hogy feledjem ami régen megtörtént velem
Két oldalról pofonok, az énembe gázolás
De ápolást ad egy kéz, és tudd meg ez nem látomás
A zene átformál sírásból örömkönnyek lesznek
Az elhalt gének esélyt kapnak, életre kelnek
Ébredés után látom hogy az álmod mint egy vak látnok
Ezt nem magamra erőltetem, én tényleg erre vágyom
Adósságok, mit már törlesztek a valóságnal
Tanulva a rosszból, nem élek a jóindulatával
Vissza, mert mindig előre irányított
És csak addig szabdalt, amíg végleg be nem állított
Elcsábított a kísértés amit sose fogok megbánni
Érted?... ezt sose fogom megbánni
Refr.:
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Úgyse lesz itt az a világ, mikor számíthatok bárkire
Versenyzek magammal, és nem szólhat bele senki se
A magány kínoz, de csak, annak aki engedi
A szellemét lebegteti, majd éles késsel átszeli
A kételkedés éltet, elmosódott festmények-
-kel Állok szembe, a remények már beígértek
De nem várok rá, mert betársult az érzelem
Már régen élvezem, amit nehezen megértettem
Megígértem, hogy lerovom a tartozásom
Veled sikerül, engedd hadd peregjen a filmvászon
A kötelék erős, főhősként játszanád a szerepet
A forgatás zajlik minden sor kétértelmű üzenet lett
Refr. (2x) :
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Az egy éve alakult budapesti bluegrass zenekar októberben Amerikában turnézott. A koncertsorozatot a Texas Sounds International Country Music Awards fesztiválon kezdve az év zenekara díjjal tértek haza.
Hét koncertet adtak a hajdani vadnyugat ikonikus városaiban
„Régi álmom valósult meg, hogy azokon a legendás vidékeken játszhattunk, amit annak idején a western filmekben láttam. Például Tombstone városa, ami Arizona déli részén a sivatag közepén fekszik. Itt forgattunk egy klipet, aztán délután kettőkor adtunk egy koncertet. De a Billy Bob (FortWorth), és a Maverick (Tucson) country klubokat is imádtam, ahol fantasztikus zenekarokat láttunk.” – próbál válogatni a tengernyi emlékből Kovács Kornél, a zenekar vezetője, énekese, akit az amerikai folkmuzsikáért rajongó közönség egy másik zenekarból, a Nyughatatlanból is ismerhet már.
A The Riverside Soul négyesét a turné valamennyi állomásán kirobbanó lelkesedéssel fogadta a helyi közönség, ami nem is csoda, igazán különleges élmény lehetett nekik, hogy valaki egy kis európai országból érkezve az ő népzenéjüket játssza.
A csapat a közelmúltban jelentette meg első lemezét, az utazásra írt legújabb, Unexpected Journey című dalukra pedig gyorsan forgattak is egy klipet az arizonai sivatagban, ami előreláthatólag a hónap végén debütál majd. De nem ez volt az egyetlen képanyag, amit kint rögzítettek, kapva az alkalmon, hogy a műfaj autentikus környezetében videózhatnak, több felvételt bezsebeltek, amik akár egy-egy útinaplónak is simán beillenének.
Sedona, vörös sziklas hegység, ahol oly sok western mozi játszódik, egyértelműen magával ragadta a társaságot. Videó itt.
„Az amerikai turnénk egyik legjobb koncertjét Phoenixben adtuk, nagyon jó volt a hely és a közeg minket is hangulatba hozott. Ezután érkeztünk Sedona-ba, ahol a főútról már látszott a lenyűgöző Cottonwood sziklás hegység, itt vettük fel a kedvenc gitárosom Doc Watson feldolgozását, a Streamline Cannonball című számot” – mesélte Kornél a felejthetetlen élményt.
A turnéról egy teljes összefoglaló videó is készült, amit itt láthattok.
A következő The Riverside Soul koncertek
2025. november 22. Debrecen, Incognito Club
2025. december 05. Budapest, Fat Mo’s
2025. december 17. Budapest, Renegade Blues Bar
Fotók: The Riverside Soul
