|
|
|
Elkallódva a ködben. vakon a téves utam jártam
Felkaroltak az árnyak, és a dallam szavában
Találtam értelmet, emellett döntöttem
Nem örököltem, inkább csak, magamtól kérdeztem,
Hogy mért álltam félre, mikor segítséget kaptam,
Hogy mért voltam irigy arra, ami másnak megvan
Ez a külső hatás gyümölcse volt, valaki látta
Hogy nagyobbak a szárnyaim, nem fértünk már egy kalitkába
Először kölcsönösnek látszott, aztán próbára tett
A végét ő már tudta, mégis néha rám ijesztett
Elém kivetítette, a vázlatot
Hogy olvassam el hibáim, amin sokszor átrángatott
Refr.:
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Ha folyton máshova vágysz, akkor sehol nem lesz jó
Keresd meg a rengetegben, mi a megfelelő szó
Régen hiányát éreztem, most már bevallom a szerelmem
El kellett, hogy feledjem ami régen megtörtént velem
Két oldalról pofonok, az énembe gázolás
De ápolást ad egy kéz, és tudd meg ez nem látomás
A zene átformál sírásból örömkönnyek lesznek
Az elhalt gének esélyt kapnak, életre kelnek
Ébredés után látom hogy az álmod mint egy vak látnok
Ezt nem magamra erőltetem, én tényleg erre vágyom
Adósságok, mit már törlesztek a valóságnal
Tanulva a rosszból, nem élek a jóindulatával
Vissza, mert mindig előre irányított
És csak addig szabdalt, amíg végleg be nem állított
Elcsábított a kísértés amit sose fogok megbánni
Érted?... ezt sose fogom megbánni
Refr.:
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Úgyse lesz itt az a világ, mikor számíthatok bárkire
Versenyzek magammal, és nem szólhat bele senki se
A magány kínoz, de csak, annak aki engedi
A szellemét lebegteti, majd éles késsel átszeli
A kételkedés éltet, elmosódott festmények-
-kel Állok szembe, a remények már beígértek
De nem várok rá, mert betársult az érzelem
Már régen élvezem, amit nehezen megértettem
Megígértem, hogy lerovom a tartozásom
Veled sikerül, engedd hadd peregjen a filmvászon
A kötelék erős, főhősként játszanád a szerepet
A forgatás zajlik minden sor kétértelmű üzenet lett
Refr. (2x) :
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Jótékonysági árverésen került kalapács alá a Radnóti Színház számos emblematikus kelléke, amelyeket Kováts Adél, a színház igazgatója adott át a szerencsés licitálóknak. A befolyt összeggel három civil szervezet munkáját segítik, akik összesen 1,5 millió támogatáshoz jutottak így, a Radnóti jóvoltából.
Kováts Adél színházigazgató az árverésen
Az emberség kellékei sikerét mi sem jelzi jobban, hogy a kellékek többsége a kikiáltási ár duplájáért kelt el.
A legmagasabb áron A gondnok című előadásban szereplő aranyozott Buddha szobor kelt el, de szintén rekordáron vitték el az Ádám almái Lambert macskáját Csomós Mari szövegkönyvével együtt, az Alföldi Róbert által a III. Richárdban viselt jobb kéz-sínt és koronát, valamint azt a sok előadást látott színházi széket, amely 35 éven keresztül állt a Radnóti szolgálatában.
Az Alföldi Róbert által a III. Richárdban viselt jobb kéz-sínt és korona új gazdára talált
Az átadón Kováts Adél, a színház igazgatója minden licitálónak megköszönte, hogy a gyűjtés által hozzájárultak azon társadalmi felelősségvállaláshoz, amelyet a Radnóti Színház az előadások játszásán felül is cselekszik és képvisel. Az online aukció, amelyben „a színházi kellékek az emberség kellékeivé váltak” a Radnótival már két éve együttműködő Publicis Groupe ügynökséggel közösen valósult meg. Ennek köszönhetően
a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, az Utcáról a Lakásba Egyesület és az InDaHouse Egyesület összesen 1,5 millió forint támogatáshoz jutott.
Ahogyan Kováts Adél fogalmazott, „ezek az egyesületek azokat az ügyeket képviselik, amelyek az Én, Daniel Blake-ben is megjelennek. Az előadás tűpontos látleletet ad a társadalmunkról, és megható módon foglal állást a társadalom perifériára szorult emberek szolidaritása mellett.”
Jobbra az A gondnok című előadásban szereplő aranyozott Buddha szobor
Nagygyörgy András, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke elmondta, hogy az áruházaktól, vendéglátóipari egységektől naponta 28 000 kilogramm étel kerül hozzájuk, amelyeket még aznap eljuttatnak az ország 400 különböző pontjára más szervezetek bevonásával. Kiemelte azt is, hogy az aukción befolyt összeg több mint 4000 csomag élelmiszer célba jutását teszi lehetővé.
Az Utcáról a Lakásba Egyesület képviseletében Rácz Viktória kommunikációs és adományszervezési koordinátor és Orosz Annamária szociális munkás volt jelen az eseményen. Az egyesület 13 éve foglalkozik azzal, hogy Magyarországon minél több ember lakhatását biztosítsa: a hajléktalanságban élőket szociális bérlakáshoz, a szociális szegénységben élőket pedig megfizethető lakhatáshoz juttatják, valamint segítenek nekik a munkakeresésben és -vállalásban. Emellett elindítottak egy menekültprogramot is, amelyen keresztül az ukrán háború eszkalálódása óta több mint 800 személyt támogattak.
Jót tettek és boldog tulajdonosokká váltak
A 2014 óta működő InDaHouse Egyesület alapító elnöke, Benkő Fruzsina a tevékenységük kapcsán elmondta, hogy
borsodi aprófalvakban, mélyszegénységben élő cigánygyerekeknek tartanak foglalkozásokat, akiket egészen a tanulmányaik befejezéséig támogatnak, figyelemmel kísérnek. Szervezetük abszolút a társadalmi szolidaritáson alapul, működésüket az adományok és az önkéntesek munkája segíti.
Végezetül kifejezte háláját, hiszen tudja, hogy a színházak is nehéz helyzetben vannak, ennek ellenére a Radnótinak mégis sikerült megtalálnia a kreatív módját, hogy „a semmiből teremtve adjon jelentős összeget három szervezetnek is.”
Fotók: Radnóti Színház
