|
|
|
Nem tudom, hogy eddig mennyit értettél a zenémből
Keserű volt a tiéd, ezért ettél az enyémből
De rákezdek, még egyszer hátha majd felfogod
Nyisd ki a szemed, csukd le a laptopot
Megint tele van, a telefonom jegyzetekkel
Gondolkozok, amíg te, testet edzel
Van ki vidáman, fürdik a kamuba
Azt hiszi jó nagy gólt lőtt, (jah) de ez kapufa
Én kiszálltam te elszálltál, nagyon nem mind egy
Amit leírtam, te fogtad azt elvitted
Ékeskedj a sajátoddal, én nem leszek maradi
De amit te nyomsz örökre a föld alatt fog maradni
(2x)
Nem vágom félbe az életem
Ha gyorsan menne, majd fékezem
Hiába nem érted, nem hagyom annyiban
Mert nem vesz rá senki, hogy magamat halkítsam
Az ám a nagy baj én rájöttem,
Hogy olyan hülye, vagy mint másik százötven
„Figyelj Kreck, én kurva különleges vagyok”
Ebből a kurva stimmel, de az agyad az halott
„Megtehetek bármit, bármikor, bármi lesz
Ki tudja? Lehet, majd meglátjuk” hány ilyet
Hallottam, tervek meg miegymás
A butaságtól sokszor, tényleg a hideg ráz
Építek, rombolok, aztán csodálkozok
Mer engem a mentőhöz, a kórház hozott
A világod annyit ér, mint egyetlen sorom
Azért, mert a véleményem nem mástól lopom
Tolvaj lelkek kuncsorognak
Szívek rabolják a kulcscsomókat
Nem kell a hazugság, csak nyíltan, mint a lábaid
Hisz én tudom a legjobban, hogy ócskák az álmaid
Kártyavár, amire építesz
Mint a Jehovák te is csak térítesz
De még oda se mersz menni a mély vízhez
A kamudon most már hiába szépítesz
(2x)
Nem vágom félbe az életem
Ha gyorsan menne, majd fékezem
Hiába nem érted, nem hagyom annyiban
Mert nem vesz rá senki, hogy magamat halkítsam
Ne hidd, hogy vicces, mert kurvára szomorú
A végére megérted, mért nincs a síron koszorú
Pénz beszél, te bólogatsz
Ez az igazság, az ördögnek szót fogadsz
Egy lépcsőfok nem elég, új lépcsőház kell
Ha fejjel mész a falnak, te akkor is mássz fel
Mert jobb a harc, mint ülni a sarokban
Ezért van nálam mindig valami talonban
Rossz rátok nézni, de nem fordul a fejem
A sok fal közül melyik mi életet terem
Lassan jár az óra, egy perc most ezer év
De az agyam, nulla-huszonnégyben zenegép
Csak várd ki a végét, meg emlékezz
De ha valamit nem értesz, engem ne kérdezz
Lassan jár az óra, egy perc most ezer év
De az agyam, nulla-huszonnégyben zenegép
(2x)
Nem vágom félbe az életem
Ha gyorsan menne, majd fékezem
Hiába nem érted, nem hagyom annyiban
Mert nem vesz rá senki, hogy magamat halkítsam
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
