|
|
|
Siska:
Nem csóválom a farkam,
ugatom a holdat amíg sír ez a dallam
Magamra maradtam, de a vérem ne vedd el,
mögöttem a falka hát ne bánts a kezeddel
Egy állat vagy ember, nem bűnbarát
A bolond rajtam vezeti le minden agybaját
Úgy esel nekem hogy esélyt sem kapok,
de soha nem felejtem el mert kutyából vagyok,
Minden kortársa szarok aki kezet emel,
Egy ilyen életet egy rühes kutya sem érdemel
Phat:
Csak a telihold meg a farkas vér,
Ami hajt de ne hajts el csak hallgass még
Siska:
Sírnak az Istenek, ha tépem a láncot,
egy ilyen elbaszott világot mond még ki látott?
Kutya egy élet, el sem hiszem amit látok,
de remélem a rappemmel a húsodba vágok
Phat:
Van hazám, de nincs otthonom
ott húzom meg magam ahol az nap tolom
Ha lemos az eső meg szárít a szél
Meleg a nyár kutya, hideg a tél nesze
Visszahoznám én bárkinek a botot,
ha nem a bordáim között landolna ahogy szokott
ott hagytam pár fogam, meg a fele bundám,
de volt pár spanom ők jártak csak csúnyán
Fogod? Fogod? A legtöbb teli nem ad
de a kaja, csövesnél az utsóból is marad egy
falat feles, sebekkel vagyok tele
helyettem csíra hegedű de neked szól a zene csak
csahol a krú, itt mindenki dzsukel,
az almot, a pedigreet a fajtát felejtsük el
egyszer és mindenkorra, az elkóborolt utcagyőztes ebadtáktól egyet bemarsz betámad az összes
Vonyítunk a holdra, mint a veszett falka!
Csaholunk ha megjött a gazda
Én miattad lemegyek kutyába,
Hogy megtudd mennyit ér, Az ember legjobb barátja!
Fura Csé:
Kivagyok kötve, nem szabad a gazda
ha jön mielőtt ütne, bújok mint szar a gazba,
nézek a láncra, felkérem egy táncra,
de nem enged el, törik rajtam a pálca,
veszek meg, hogy ha ma sem eszek, csak mesze
mit ugatsz te? befogtad, nesze!
El magico:
Fülem-farkam behúzom, ha rám emel kezet,
Hogy ne kapjak ki folyton, bennem az igyekezet,
Biztos hogy nem látszom, túl vidámnak a láncon,
Kiskorom óta várom, valaki velem is játsszon,
De nem téma, egyszer úgy is bevonzok egy szukát,
És megrágom, hogy az éjszakát együtt virrasszuk át!
AKR:
Ebben a világban nem kell a csont,
amit ti dobtok mond, ki ad majd jobb otthont?
Az ebnek aki levert menne
nem is pihenni akar lehet csak egy falatot enne
Egy igazi kalandor, ő mindig máshol kolbászol,
nem tudja jobb lenne az ember mellett pórázon
Szimat:
Persze, ma se érkezett a kaja még,
kapok a panaszér, rágom a cipőt szanaszét
Naphosszat kikötve magányos,
vagyok csalogatnak a szagok na meg a város
majd évekkel megőrülök kint hagynak a sárban,
egyébként is új kutya fekszik bent a kosárban.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
