|
|
|
| Előadó: | Diggieman |
|---|---|
| Album: | Lángtenger |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Bloose Bravaz |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Yo,
Régen tényleg teljesen más volt, még volt családi kép,
nappal kirándulás, este tanulás és délben a közös ebéd.
Tudtam, ha valamit szeretnék magamnak elég, ha elképzelem,
tökéletes volt otthon minden, ezért az utca nem érdekelt.
Írtam verseket zseblámpával a takaró alatt éjjel.
Hittem, hogy ami egyszer megköttetett, azt semmi nem bonthatja széjjel.
Láttam, hogy nem egyszerű nektek sem, de gondoltam majd az idő
midenre megoldást hoz végül és a problémákon túl lő.
Mígnem kiderült az apa szerep nem az "apa szeret"-re épül,
és hogy tényleg csak majd anya szeret és ő nevel fel majd végül egyedül,
mint egy óriási védőfal, ami gyerekek köré épült.
Veled a legrosszabb pillanat is kéz a kézben egyből kiszépült.
Hiába minden probléma, amíg Te az erőd felett adtad
meg, amit ilyen helyzetben csakis adni lehet.
Neked köszönhetem e sorokat és hogy láthatom ami szép,
Tőled kaptam te elveszett gyermeked kitűnő életét...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Lepergett pár hónap és én egy rossz társaságban azt hittem,
itt leltem rá a jóra, talán mert engem is végre valahol vártak.
Mint mikor megáll az óra és úgy érzed, hogy minden megáll,
úgy leltem rá a szóra, de lehet, hogy végül csak a szó lelt rám.
Jó pár évig csak a srácok, velük láttam meg az utca arcát.
Sokat közölük alig látok, mert valamiért épp bevarrták,
minden tettük mögött átok, de ezt nem ők választották,
ők csak épp rossz helyen voltak, mikor a jóknak járó szerepeket osztották.
Aztán hirtelen megfordult minden, és egyszer csak ott álltatok Ti,
akikre a mai napig úgy gondolok, mint igaz barátaim.
Óó én érzem még mindig, hogy össze kötnek a szálai,
ez egy örök fogadalom közöttünk, pedig soha senki sem mondta ki.
Bárhova nézek, ezt látom az arcokban a szemekben,
ezt érzem az illatokban; az utcán, a játszótereken
ezt látom, ettől szorul össze a szívem minden játékteremben,
és ha magamra gondolnék mindig, akkor is ti juttok folyton az eszembe...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Menetelnek a gondolatok az agyamban nap mint nap,
és a szemem akár egy fényképező, fényképeket kattintgat.
Amit megörökítek a szememmel, az amit senki sem vehet el,
és így élhetnek tovább örökké bennem az elveszett gyermekek.
Amit belül tartok, mi voltunk, hogyan is engedhetném el,
nekem már csak ez maradt, nem adom, fogom mindkét kezemmel.
Én abban élek amit a múlt adott, nem bírok a jelennel,
úgy érzem tovább nem küzdhetek a könnyel a szememben.
Én minden nap átrágom, hogy végül is mi történt,
és én minden nap csak várom, hogy végre rám csörögjél.
Jól tudom, hogy te is pont ezt várod, én nem hívlak, de ettől még
hidd el, hogy én is sajnálom, de kettőnk közül ki az, ki eltűnt rég?
A mai napig nem bánom bármit is léptem az életben,
és tudom, hogy neked is néha ártottam és sokszor tévedtem.
Hiszem, hogy bármi is legyen a lépés, amit a sors következőként szán,
belül ugyanott meglesz mindig a szobában egy magában pityergő srác...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Harcsa Veronika Flow By című albuma, amely egyszerre zenei és vizuális kísérlet, Vancsó Zoltán fotós slideshow-jával december 1-jén debütál a Müpa Fesztivál Színházában.
Az új zenei projekt a közönség és az előadó közötti határokat kívánja feloldani
A dalok karaktereihez olyan képi narratívák születtek, amelyek rejtett szálakon kísérik és egészítik ki a hallottakat. Az InterAction című esten az énekes Nora Thiele német ütőhangszeressel és a Soharóza kórussal lép színpadra.
Az előadóhoz kapcsolódó dalszövegek itt.
Harcsa Veronika tudatosan fordult az interaktív, közösségi élményt teremtő zene felé
Régóta vezet workshopokat, 2024-ben pedig a Pécsi Tudományegyetem zeneterápia szakán szerzett diplomát. Új albuma, a Flow By ennek a szemléletnek a folytatása.
A szerzemények úgy születtek, hogy az élő előadás során a közönség aktív részese lehessen a zene formálásának: a taps, a hangadás, a ritmikus gesztusok mind a közös flow-élmény részévé válnak.
- A dalokat úgy írtam, hogy belekomponáltam a közönség jelenlétét. Élőben erre épül minden, az viszont további ötletelést igényelt, hogy lemezként hogyan fog működni mindez.
A koncepcióba belevettem a Soharóza kórust, amely híres kísérletező kedvéről. A lemezen ők teremtik meg a közösségi hangzást
és a Müpa-beli koncerten is jelen lesznek, hogy a közönség közé vegyülve erősítsék a hangadást - fogalmazott Harcsa Veronika.
Fotó: Harcsa Veronika Facebook oldala
A lemezen és a koncerten közreműködő Nora Thiele német ütőhangszeres zeneszerzővel és hangszerépítővel az énekes berlini évei alatt ismerkedett meg. Thiele világzenei ihletésű hangszereivel, frame drum- és ritmuskísérleteivel különleges textúrát ad a hangzásnak.
Vancsó Zoltán 2005-ben fedezte fel, majd az elmúlt években művészi szintre emelte a zenével kísért fotó slideshow műfaját. Több száz rövid és csaknem egy tucat egész estés fotófilmet hozott létre, számos alkotása moziban is látható volt.
- Látom a zenét és hallom a képet, érzem e két világ összefonódásának lehetőségét. Ez a műfaj lehetőséget kínál több tucat fotó összefűzésére, ahol a szerkesztés önálló és rendkívül kreatív folyamattá válik.
A képek közötti áttűnések dramaturgiai és esztétikai szerepe, valamint a zenei kíséret hozzájárul ahhoz, hogy a vizuális élmény komplexebbé és átélhetőbbé váljon.
A lemez hangulatához 2017-ig nyúltam vissza az archívumomban, hogy korábban nem publikált képekkel dolgozhassak. Nem konkrét történeteket mesélnek el, hanem a zene tudatalattijába vezetik el a nyitott nézőt - részletezte az alkotó.
A rendhagyó koncepcióból születő lemez egyedi online megjelenést kívánt
- Ma már nagyon kevesen hallgatnak meg elejétől a végéig egy lemezt, de bízom benne, hogy ez az album a vizuális élmény miatt kivétel lesz. Éppen olyan hosszú, mint egy sorozat epizódja - tette hozzá Harcsa Veronika.
Kiemelt kép: Harcsa Veronika Facebook oldala
