|
|
|
| Előadó: | Diggieman |
|---|---|
| Album: | Lángtenger |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Bloose Bravaz |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Yo,
Régen tényleg teljesen más volt, még volt családi kép,
nappal kirándulás, este tanulás és délben a közös ebéd.
Tudtam, ha valamit szeretnék magamnak elég, ha elképzelem,
tökéletes volt otthon minden, ezért az utca nem érdekelt.
Írtam verseket zseblámpával a takaró alatt éjjel.
Hittem, hogy ami egyszer megköttetett, azt semmi nem bonthatja széjjel.
Láttam, hogy nem egyszerű nektek sem, de gondoltam majd az idő
midenre megoldást hoz végül és a problémákon túl lő.
Mígnem kiderült az apa szerep nem az "apa szeret"-re épül,
és hogy tényleg csak majd anya szeret és ő nevel fel majd végül egyedül,
mint egy óriási védőfal, ami gyerekek köré épült.
Veled a legrosszabb pillanat is kéz a kézben egyből kiszépült.
Hiába minden probléma, amíg Te az erőd felett adtad
meg, amit ilyen helyzetben csakis adni lehet.
Neked köszönhetem e sorokat és hogy láthatom ami szép,
Tőled kaptam te elveszett gyermeked kitűnő életét...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Lepergett pár hónap és én egy rossz társaságban azt hittem,
itt leltem rá a jóra, talán mert engem is végre valahol vártak.
Mint mikor megáll az óra és úgy érzed, hogy minden megáll,
úgy leltem rá a szóra, de lehet, hogy végül csak a szó lelt rám.
Jó pár évig csak a srácok, velük láttam meg az utca arcát.
Sokat közölük alig látok, mert valamiért épp bevarrták,
minden tettük mögött átok, de ezt nem ők választották,
ők csak épp rossz helyen voltak, mikor a jóknak járó szerepeket osztották.
Aztán hirtelen megfordult minden, és egyszer csak ott álltatok Ti,
akikre a mai napig úgy gondolok, mint igaz barátaim.
Óó én érzem még mindig, hogy össze kötnek a szálai,
ez egy örök fogadalom közöttünk, pedig soha senki sem mondta ki.
Bárhova nézek, ezt látom az arcokban a szemekben,
ezt érzem az illatokban; az utcán, a játszótereken
ezt látom, ettől szorul össze a szívem minden játékteremben,
és ha magamra gondolnék mindig, akkor is ti juttok folyton az eszembe...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Menetelnek a gondolatok az agyamban nap mint nap,
és a szemem akár egy fényképező, fényképeket kattintgat.
Amit megörökítek a szememmel, az amit senki sem vehet el,
és így élhetnek tovább örökké bennem az elveszett gyermekek.
Amit belül tartok, mi voltunk, hogyan is engedhetném el,
nekem már csak ez maradt, nem adom, fogom mindkét kezemmel.
Én abban élek amit a múlt adott, nem bírok a jelennel,
úgy érzem tovább nem küzdhetek a könnyel a szememben.
Én minden nap átrágom, hogy végül is mi történt,
és én minden nap csak várom, hogy végre rám csörögjél.
Jól tudom, hogy te is pont ezt várod, én nem hívlak, de ettől még
hidd el, hogy én is sajnálom, de kettőnk közül ki az, ki eltűnt rég?
A mai napig nem bánom bármit is léptem az életben,
és tudom, hogy neked is néha ártottam és sokszor tévedtem.
Hiszem, hogy bármi is legyen a lépés, amit a sors következőként szán,
belül ugyanott meglesz mindig a szobában egy magában pityergő srác...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Decemberben A jégbarlang éneke című immerzív zenés mesejáték csillogó téli világa varázsolja el a nézőket.
Hangokból szőtt téli mesére hív a CODE és a Kabóca Bábszínház produkciója
A meghitt történet a zene és a közös éneklés erejéről szól, mely bebizonyítja, hogy a még leghidegebb tájak is életre kelhetnek, ha több szív dobban egyszerre.
A Kabóca Bábszínház csaknem 25 éve működik hivatásos társulatként, mely bábelőadásaival, kreatív foglalkozásaival, koncertjeivel és kulturális programkínálatával valódi közösségi térként működik Veszprém életében.
A CODE Digitális Élményközpont a város legújabb és leginnovatívabb intézménye, egyedülálló módon ötvözi a tudományt, a technológiát és a művészetet, és a kultúra hagyományos formáit új perspektívába helyezi. E két intézmény a karácsonyra hangolódva egy izgalmas együttműködés keretében mutatja be A jégbarlang éneke című családi előadást.
A jeges téli világ a CODE immerzív hatszögletű terében, a Hexagonban lép ki a falak közül és a hangok, fények és mozdulatok összejátéka által új szintre emeli az előadóművészetet.
Mesés utazás egy jégbe zárt tájon át
A jégbarlang éneke egy téli világot tár elénk, ahol egykor fény és ének töltötte meg a kristálybarlangokat. Egyszer azonban a Jégtündér szíve megfagyott és minden elnémult körülötte. A történet során a közönséget három bátor angyal kíséri útján: Kérdező, aki minden titokra kíváncsi, Derű, aki a legnagyobb hidegben is megtalálja a fényt, és Hang, akinek színtiszta éneke a fagyott csendet is átjárja. Küldetésük, hogy megtalálják a Zene Tündérét és újra harmóniát hozzanak a világba.
Egyedülálló élmény és tökéletes családi program az ünnepi hangolódásra
A kékesen csillogó fények, a ragyogó jégformák és a kristálybarlangokat idéző látvány az immerzív tér segítségével teremti meg a téli meseország érzését. Az élőben felcsendülő ének, a narráció és a különleges hang- és fényhatások olyan közel hozzák a történetet a közönséghez, hogy szinte ők is a mese részévé válnak.
A jégbarlang éneke egy szívmelengető, meghitt családi történet, amely bármely korosztály számára értékes üzeneteket hordoz. A bátorságról, az összetartás erejéről és a zenében rejlő csodáról mesél – arról, hogy akár az egész világot képesek vagyunk megváltoztatni, ha összefogunk.
Neves szereplő- és alkotógárda keltik életre a jeges mesevilágot
A produkcióban olyan elismert művészek és alkotók kaptak helyet, mint Fehér Lili, Cziffra György-díjas zongoraművész, valamint Ladányi Andrea, Liszt Ferenc-, Harangozó Gyula- és Kossuth-díjas, érdemes művész, aki a rendezést, a vizuális koncepciót és a koreográfiát is jegyzi. Az immerzív zenés mesejátékban a veszprémi gyerekeknek is fontos szerep jut, ezzel gazdagítva az előadás sokszínűségét.
A narráció Für Anikó, Jászai Mari-díjas és érdemes művész hangján szólal meg.
Az alkotók sorában szerepel még Markó Róbert, író és Borlai Gergő, Máté Péter-díjas zenész és zeneszerző – előbbi a szövegért, utóbbi a darab zenei világáért felel. Az installációt Triin Turnpuu készítette és a produkció megvalósításában Anna Rakita is közreműködik.
Az előadások időpontjai
2025. december 5. péntek 9:30
2025. december 6. szombat 9:30 és 17:00
2025. december 19. péntek 9:30
2025. december 20. szombat 17:00
2025. december 21. vasárnap 9:30
Kiemelt kép: illusztráció/AI/Freepik
