Előadó: | Diggieman |
---|---|
Album: | Lángtenger |
Megjelenés: | 2008 |
Hossz: | 0:00 |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Bloose Bravaz |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Yo,
Régen tényleg teljesen más volt, még volt családi kép,
nappal kirándulás, este tanulás és délben a közös ebéd.
Tudtam, ha valamit szeretnék magamnak elég, ha elképzelem,
tökéletes volt otthon minden, ezért az utca nem érdekelt.
Írtam verseket zseblámpával a takaró alatt éjjel.
Hittem, hogy ami egyszer megköttetett, azt semmi nem bonthatja széjjel.
Láttam, hogy nem egyszerű nektek sem, de gondoltam majd az idő
midenre megoldást hoz végül és a problémákon túl lő.
Mígnem kiderült az apa szerep nem az "apa szeret"-re épül,
és hogy tényleg csak majd anya szeret és ő nevel fel majd végül egyedül,
mint egy óriási védőfal, ami gyerekek köré épült.
Veled a legrosszabb pillanat is kéz a kézben egyből kiszépült.
Hiába minden probléma, amíg Te az erőd felett adtad
meg, amit ilyen helyzetben csakis adni lehet.
Neked köszönhetem e sorokat és hogy láthatom ami szép,
Tőled kaptam te elveszett gyermeked kitűnő életét...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Lepergett pár hónap és én egy rossz társaságban azt hittem,
itt leltem rá a jóra, talán mert engem is végre valahol vártak.
Mint mikor megáll az óra és úgy érzed, hogy minden megáll,
úgy leltem rá a szóra, de lehet, hogy végül csak a szó lelt rám.
Jó pár évig csak a srácok, velük láttam meg az utca arcát.
Sokat közölük alig látok, mert valamiért épp bevarrták,
minden tettük mögött átok, de ezt nem ők választották,
ők csak épp rossz helyen voltak, mikor a jóknak járó szerepeket osztották.
Aztán hirtelen megfordult minden, és egyszer csak ott álltatok Ti,
akikre a mai napig úgy gondolok, mint igaz barátaim.
Óó én érzem még mindig, hogy össze kötnek a szálai,
ez egy örök fogadalom közöttünk, pedig soha senki sem mondta ki.
Bárhova nézek, ezt látom az arcokban a szemekben,
ezt érzem az illatokban; az utcán, a játszótereken
ezt látom, ettől szorul össze a szívem minden játékteremben,
és ha magamra gondolnék mindig, akkor is ti juttok folyton az eszembe...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Menetelnek a gondolatok az agyamban nap mint nap,
és a szemem akár egy fényképező, fényképeket kattintgat.
Amit megörökítek a szememmel, az amit senki sem vehet el,
és így élhetnek tovább örökké bennem az elveszett gyermekek.
Amit belül tartok, mi voltunk, hogyan is engedhetném el,
nekem már csak ez maradt, nem adom, fogom mindkét kezemmel.
Én abban élek amit a múlt adott, nem bírok a jelennel,
úgy érzem tovább nem küzdhetek a könnyel a szememben.
Én minden nap átrágom, hogy végül is mi történt,
és én minden nap csak várom, hogy végre rám csörögjél.
Jól tudom, hogy te is pont ezt várod, én nem hívlak, de ettől még
hidd el, hogy én is sajnálom, de kettőnk közül ki az, ki eltűnt rég?
A mai napig nem bánom bármit is léptem az életben,
és tudom, hogy neked is néha ártottam és sokszor tévedtem.
Hiszem, hogy bármi is legyen a lépés, amit a sors következőként szán,
belül ugyanott meglesz mindig a szobában egy magában pityergő srác...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
- Nagyon örülök, hogy sikerült összehozni ezt a klipet, régóta tervben volt Viktorral egy együttműködés. Nagyon szeretem a látásvilágát, és nagyon boldog voltam, hogy most egyszerre két anyagon is dolgoztunk együtt. A végeredménnyel pedig különösen elégedett vagyok -
A rendkívül rétegelt, dinamikus, rengeteg különböző motívumot használó dal alapját az énekes állandó szerzőtársa és producere, Tembo jegyzi, különlegesség viszont, hogy Dzsúdló zenekarának basszusgitárosa, Pap Attila is részt vett a dalszerzésben - a Presso lead dallamát neki köszönhetjük.
A szövegben az előadó kritikus hangot üt meg a látszatra sokat adó karakterekkel szemben.
- Nem szeretem azokat az embereket, akik nyilvánvalóan valamilyen szerepbe erőltetik magukat, és nem önazonosak, hanem valami mondvacsinált karaktert adnak elő személyiség címén
mondta a dalról az énekes.
A videó rendezője Horváth Viktor volt, aki az online térben korábban elterjedt NPC-jelenséget megjelenítve egy nagyon karakteres, különleges vizuális anyagot hozott létre a Presso-hoz. A szereplők között megjelenik a korábban Dzsúdló előtt a Budapest Parkban játszó Böiler punkzenekar frontembere, Riger János is.
- Nemsokára készülök valami izgalmasra, ami egy még izgalmasabb dolog előfutára lesz. Kíváncsi vagyok, hogy fog elsülni, bizakodó vagyok - fogalmazott sejtelmesen Dzsúdló a következő időszakkal kapcsolatban.
Fotók: Dzsúdló hivatalos/Miskolczi Milán