|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Ahogy felkel a nap, úgy én is veled ébredek,
ahogy felkel, ahogy felkel a nap, ú bébi.
Úgy éreztem maradj még, de én mondtam,
kimondtam, hogy ég veled, úgy éreztem, hogy maradj még.
Ahogy minden percben mást ölelsz, úgy minden dallam olyan hamisan szól,
olyan hamisan, olyan hamisan szól.
Minden érzés szürke lett, hát hogy érezzem innentől magamat jól,
hát hogy érezzem, magamat jól.
1.
Ha tehetném a mosolyodat én hoznám,
de az eszem, ami erősebb így azt mondom ne érj hozzám,
nem haragszom rád, az érzésekből túl sok van,
én páratlannak tartalak, te inkább hittél másokban,
valójában ki vagyok csak neked kell érezned,
velem minden perced annyi volt, mint mással évezred,
az ébredés nincs messze, kinyitod a szemedet,
úgy teszel mindent rendbe, ahogy kiszórjuk a szemetet,
akkor értjük meg, mi értelme volt mindennek,
akkor nem fog számítani, kik ott elítéltek,
az érzéseket ismerem, nem vágom honnan erednek,
de ha te voltál az áldozat, én joggal vagyok eretnek.
Életünk szerelme a legjobb lehet, azt hittem,
de hogyha távozik körülötte rommá lesz minden,
mint a történelem felidézzük a korokat,
angyal lehetsz, kihez írom legszebb soromat.
Refrén:
Ahogy felkel a nap, úgy én is veled ébredek,
ahogy felkel, ahogy felkel a nap, ú bébi.
Úgy éreztem maradj még, de én mondtam,
kimondtam, hogy ég veled, úgy éreztem, hogy maradj még.
Ahogy minden percben mást ölelsz, úgy minden dallam olyan hamisan szól,
olyan hamisan, olyan hamisan szól.
Minden érzés szürke lett, hát hogy érezzem innentől magamat jól,
hát hogy érezzem, magamat jól.
2.
Fényednek hála, most sem veszek el a sötétben,
az élet tengerén hajózok, vad hullámok ölében,
a rosszak teremnek, tehetném szemedet takarnám,
én mennék előre bébi, de nem enged már el a karmám,
a világ bűnében csak téged látlak tisztának,
érzéketlen kövek között egyetlen kristálynak,
ha egyszer elmegyek majd szívedbe temetnek,
ha tőlem kérdezik az ég téged szeretni teremtett,
megtudtam, hogy hozzád ért, ki hitetlen,
nekem a szívem attól lett csak bébi holtomiglan, kietlen,
tegnap az összetartozás volt ennek alapja,
holnap mindketten bánnánk, ha ez csak így maradna.
Az élet illúzió, így melletted csak eredeti,
nem tagadhatom velem ezt senki nem feledteti,
a pályán sok az esélyes, őket kell leszerelnem,
te míg nekik csak esély vagy, nekem az igaz szerelem.
Refrén:
Ahogy felkel a nap, úgy én is veled ébredek,
ahogy felkel, ahogy felkel a nap, ú bébi.
Úgy éreztem maradj még, de én mondtam,
kimondtam, hogy ég veled, úgy éreztem, hogy maradj még.
Ahogy minden percben mást ölelsz, úgy minden dallam olyan hamisan szól,
olyan hamisan, olyan hamisan szól.
Minden érzés szürke lett, hát hogy érezzem innentől magamat jól,
hát hogy érezzem, magamat jól.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
